Új év

A fogadalmakban nem hiszek, de a célkitűzésekben igen. Számomra fontos, hogy legyenek céljaim, és hogy tudjam is, hogy mik azok. Nem létező célokat nem lehet elérni.

Két vagy három éve megcsináltam egy online célkitűző tanfolyamot, akkor még kicsit szkeptikusan, és azt kell mondjam, hogy szinte mindent megvalósítottam, amit akkor leírtam – fizikai és lelki / szellemi síkon egyaránt.
A mostani életem legnagyobb feladatának azt érzem, hogy harmóniába és egyensúlyba hozzam az életem fontos aspektusait. Az Ént, a Nőt, a Feleséget és Társat, az Anyát. Számomra most ez a legnagyobb kihívás, hogy a szűknek tűnő 24 órában mindegyiknek jusson elég. Hogy ne vesszek el az anyaságban, hogy ne hanyagoljam el a kapcsolatomat illetve saját magamat és az engem érdeklő dolgokat. Jusson idő hobbira, pénzteremtő munkára, utazásra, barátokra, sportra, egészségre, főzésre, rendes lakásra, romantikára, tanulásra, gyerekjátékra, alvásra – és még sorolhatnám.

Eddig azt vettem észre magamon, hogy azok a dolgok nem merülnek feledésbe, amelyeket beépítek a napi rutinomba. Ahol van rutin, ott gördülékeny minden. Persze ezen belül kell a rugalmasság és a szabadság, mert nem lehet menetrend szerint élni. De ha a férjem azt mondja, hogy egy héten egyszer majd vigyázok a gyerekre, hogy elmehess futni vagy sportolni az nagyon jó, csak aligha lesz belőle valami. Vagy ő jön későn haza, vagy én nem készülök rá, vagy más program van, különben is, majd holnap – és már el is röppent a hét. De ha azt mondjuk, hogy minden szerdán este te vigyázol rá, netán veszek is egy bérletet a hattól hétig tartó spinningre, akkor abból már nagy valószínűséggel lesz valami.
Úgyhogy az én újévi célkitűzésem egy rutin-táblázatba lett összefoglalva. Egyenlőre csak az, ami a hétköznapi, nap közbeni életet illeti. Három oszlop van: naponta minimum, hetente minimum, havonta minimum. Ezt töltöttem meg a fontos dolgokkal, pl. naponta minimum 20 percet mozgok, minimum 30 percet foglalkozom a lakással. Hetente minimum egy estét kettesben töltünk, még ha otthon is, de egymással foglalkozunk. És így tovább. Aztán ma leülünk a férjemmel, és megbeszéljük, hogy mi legyen az estékkel. Neki van heti egy webinár, nekem is lesz heti egy. Elmenne sportolni, meg ki akarjuk tűzni a heti randevút is. És akkor lassan meg is telt a hét.
De aztán ma egy másik dolgot is észrevettem: eddig minden nap (azaz 2 nap) jól haladtam a kitűzött dolgokkal. Estére úgy éreztem, hogy sok mindent csináltam, tartalmas volt az egész, tiszta a lakás, tornáztam, főztem egy csomó babakaját, felvarrtam a leszakadt gombokat, foglalkoztam az üzlettel. Csak szegény gyerek nyígott sokkal többet, mint egyébként. Mert  a lusta napokon ő sokkal boldogabb volt. Mikor csak heverészek mellette a szőnyegen internetezgetve. Olyankor boldog, hogy ott vagyok vele, hogy felmászhat rám, hogy válaszolgatok neki a gügyögéseire. És ilyenkor eszembe jut egy-egy anya, akinek már felnőttek a gyermekei, és azt mondták, hogy azt bánták csak, hogy nem foglalkoztak eleget velük addig, amíg kicsik voltak. Hogy többet kellett volna játszani meg heverészni, nem is a gyerek, hanem maguk miatt, és nem takarítani meg suvickolni kellett volna, mert olyan hamar felnőnek. És ez igaz.

Hát most légy okos. A harmónia, ugye? Mondom én!

Hozzászólások lezárva.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum