Family Without Borders

Most olvasom ezt a blogot, ez az írás nagyon jó, többek között ez is. És inspirál a lazaságuk, bár én egy fél éves babával nem indulnék fél éves utazgatásra, de akkor is. Mondjuk mi négy hónaposan vittük Erdélybe, de az csak 10 nap volt, igaz, hogy szinte minden nap valahol máshol aludtunk, de akkor még elvolt naphosszat a nagykendőben.
Valójában rajtam, rajtunk, szülőkön múlik a legtöbb. Számomra pl. Erdély nem volt olyan bonyolult, mint egy wellnesshétvége pár hónappal később. És teljesen igaz az, amit a spontaneitásról ír, számomra is az a legfárasztóbb, hogy folyton mindent koordinálni kell. Megyek én (majdnem) mindenhová Jónással, sok országban és sok programon jártunk már, csak minden bonyolultabb egy fokkal, mert tervezni kell: mikor eszik, mikor alszik, mikor játszik. De nem kivitelezhetetlen, csak több logisztika.
Mostanában újra rámtört a nagy utazhatnék, szinte belesajdul a szívem, hogy most nem tudunk menni. Mert messzi helyekre is vágyom, meg hegyekbe is, meg a régi társaságba. Tudom, hogy hamarosan egyszerűbb lesz, hogy ez csak röpke pár év, meg így is vannak lehetőségeink. Meg az is van, hogy megvettük ezt a házat, ami egyrészt szuper, de mégis olyan, mintha egy újabb lánc lenne, cövek a földhöz, ami nem enged szárnyalni. Mert ebbe megy a pénz és az idő. Pedig csak egy tárgy, még ha szükséges is.
Úgyhogy újra utazást tervezek, de úgy, hogy minden feltételnek megfeleljen: pénz, távolság, higiénia, klíma, szabadság. Az egyik legjobb és legegyszerűbb lehetőséget a lakókocsis / mobil házas cégek  kínálják, mint a VacanSoleil és Gebetsroither. Tavaly egy horvátországi kempingben szedtem össze a katalógusukat, és pár hét múlva ki is próbáltuk az utószezoni ajánlatukat egy lakókocsiban, ami zseniális volt, nem csak olcsó. Úgyhogy most az előszezoni akciókat böngészem, és már vannak is ötleteim. Ráadásul ez az időszak ne csak olcsóbb (4 felnőtt részére 4 éjszaka összesen 35e két hálószobás mobil home-ban, Olaszországban?), de a kevés ember miatt gyerekbarátabb is. Aztán meg számolgatom a napokat meg az éveket.

 

Taric

Van egy újabb (régi, sokadik) üzleti ötletem, termékimport & webshop a lényeg, és imádnám.

De sajnos / szerencsére az álmodozó énem mellett közgazdász énem is van, ráadásul nemzetközi gazdaság szakon, úgyhogy ma csináltam egy sajtpapíron egy kalkulációt. Az eredménye az lett, hogy az adott termék nagyker ára ca.  -10 dollár kellene legyen, tehát fizetnének nekem minden darabért. Jó, ez csak egy kis költői túlzás, de vámot, áfát, nyereségadót, alkalmazotti járulékot és egyéb huncutságokat összeszámolva teljes totális képtelenség az egész. Főleg, hogy a leendő vásárló manapság Amerikából is ugyanolyan könnyen megrendelheti, mint itthonról – csak olcsóbban. Olyan szomorú vagyok. Úgy tetszett ez az ötlet. Na nem baj, legalább tarifáltam egyet, a szigorlatok óta úgysem volt Taric a kezemben.

Új kunsztok

Tapsol.

Énekel (fejhangon nyekergés plusz fejrázás).

Mászik (ma óta).

Karma

Egy nagyon esszenciális  mondat, hetekkel ezelőtt olvastam egy Kiyosaki könyvben, és azóta is gyakran gondolok rá:

Ha azt akarom, hogy az életem egy bizonyos irányba haladjon, vagy bizonyos eredményeket produkáljon, akkor jól kell megválasztanom a szándékaimat és a tetteimet. Ám ez önmagában nem elég. A céljaim eléréséhez tájékozottabbá kell válnom, és készségekre kell szert tennem.
Ahogy a tibetiek mondják: “Ha tudni akarod, honnan jössz, tekints a jelenlegi életedre és tapasztalataidra! Ha pedig azt akarod tudni, merre tartasz, tekints az elmédbe!”

Emi Kiyosaki

Rizs

Egy hete elkezdtem végre a régóta tervezett rizskúrát, vagy Oshawa diétát inkább. Hat napig rizst ettem meg tönkölylisztet álló nap. A hajdina valahogy büdös lett, mint az égett gumi, a köles is szörnyűre sikerült, így maradt ez a kettő. Reggelire „tejberizs”  – barnarizs rizstejben főve. Ebédre palacsinta vagy pitta kedvem szerint (tönkölyliszt + víz + só, zsiradék nélkül kisütve), vacsorára barnarizs vagy vadrizs.
Sokkal szörnyűbb dologra számítottam. Már eleve nem tudtam elképzelni, hogy hogy fogom kibírni édesség, kávé, hús, zöldség, ízek nélkül. De épp azért kezdtem el, mert ünnepek óta már nagyon rajtam volt a falási kényszer, csak ettem és ettem, és éreztem, hogy ez nem jó. És az is igaz – ahogy a húgom is mondta – hogy egy drasztikus kúra jó kezdet a visszafogottabb, egészségesebb életmódhoz. Mert ha csak megfogadom (és időnként megfogadom), hogy kevesebbet eszek, vagy nem eszek édességet vagy ilyenek, akkor egyrészt mindig találok kiskaput (ez nem édesség, ez mogyorókrém. Lekvár. Szörp.), vagy az egész annyira lemondás-szagú. Így meg az ember belecsap, hogy lányom, rizst eszel 10 napig, és kész. Kibírod, majd számolod a napokat. Utána meg minden répakarikát jutalomnak fogsz felfogni. (Ma ünnepi spenótot ettem, fantasztikus volt. Látod?)
Másodszor – és nem utolsó sorban – ez a kúra a méregtelenítő hatásáról is híre, és az is rámfért már, hiszen odafigyelés mellett is sok szemetet összeeszik az ember. Ráadásul állítólag frissebb, aktívabb, tettrekészebb, könnyebb lesz az ember tőle.

Na, hát nálam minden épp ellenkezőleg alakult. Rizst enni nem volt nehéz, legalábbis könnyebb a vártnál. Első nap még gyötört a fejfájás (kávé hiány), de másnapra elmúlt. Egy-két nap alatt az étvágyam is elmúlt, főleg, ha eleget ittam. Megeszegettem a kis rizseimet meg pittáimat, és nem is volt kedvem máshoz. Nem kívántam se édességet, se mást – még a gondolatára is rosszul lettem. Mikor a férjem itthon valami zöldséges hagymás cuccot készített hányingerem lett a szagától. A natúr rizstejet olyan édesnek éreztem, mint máskor a kakaót. Aztán mégsem csináltam végig a tíz napot, hat nap után, tegnap abbahagytam. Hogy miért? Mert hulla voltam. Az eleje betudható volt a méregtelenítési és elvonási folyamatnak. Aztán elkezdtek fájni az ízületeim, főleg a térdem. Állítólag ez is jó, így vonódik ki a lerakódott só. De valahogy nem jött az a várva várt vitalitás. Inkább borzasztó egykedvű voltam csak, épp mint az étrendem. Leginkább csak ücsörögtem volna, bámulva kifelé a fejemből. Ami időnként jó lehet, meditatív állapot meg minden, de egy kúszómászó babával inkább nemkívánatos mellékhatás. Aztán a kúszómászó baba beteg lett, és én zsinórban nem aludtam három éjszakát, legalábbis éjszakánként nem többet, mint 3-4 órát (pontosan óránként kelt a gyerek, mindig épp mikor visszaaludtam volna, és a nyolcadik ébresztő után már bármit bevallottam volna, csak hagyjanak aludni).

És akkor a hatodik nap után azt mondtam, hogy na ebből elég, így nem lehet élni. A jin-jangom valahogy nincs a helyén, fogyókúrázni meg másképp is lehet, ráadásul így sportolni sem tudok, úgyhogy főztem magamnak egy ünnepi rizibizit. És azóta eszem zöldséget meg fehérjét is.
De tudod mi az érdekes? Ahogy elkezdtem mást is enni, egyre éhesebb lettem. Tegnap délután megettem egy (táskámban talált) almát, és egy óra múlva már kószáltam a lakásban, hogy mit ehetnék.

Jó hír, hogy kibírtam ennyit is, meg hogy a szoptatásra nem volt hatással, és hogy azért fogytam 1,5 kilót (tudom, a java víz, de ez egy jó kezdet). Hátra van még 5.

Babanapló – 9. hónap

Szia Puppa! Ne kotorj itt a billentyűzetemen, mert így nem tudok írni. Menj szépen játszani. Jaaj, ne a lépcső felé, még nem vettem rácsot! Az a darab Kazantzakisz könyv még mindig a szádban van, ízlik az antikváriumi darab. Persze a könyvekkel nem tréfáluunk, nagyon komoly és határozott vagyok a témában, csak itt a blogon viccelődök vele. Mondjuk a komolyságom és határozottságom nagyon nem hat meg téged. Bakker, már a második lépcsőfokon vagy, eddig még nem tudtál felmászni, ráadásul hálózsák van rajtad. Gyorsan leveszlek, odaültetlek a doboznyi játékod elé. Zengő ábécé, látod az neked való. Nyögsz, ahogy pakolgatsz, olyan hangokat adsz ki, mint a zongoracipelők, most eldőltél (papírdobozba kapaszkodva felállni necces), de már is újra pakolsz. Hát ilyenek a napok (még csak reggel nyolc van).

Sajonos egyre korábban kelsz, legalábbis mióta a Maminál voltunk – nem örülök neki. Visszaszokhatnál a fél nyolcas kelésre, az tökéletes volt. Ez a mai reggel hat még elég korán van. Aztán az étkezésed is egyre többször fullad üvöltésbe, én nem is értem, hová lett a mindentmegeszik kisfiú. A főzelékekkel állandó a harc. Van, hogy megfőzök kétféle ételt több napra, és te mind a kettőt üvöltve utasítod el. Viszont tegnap betoltál egy fél tányér túróstésztát. Meg a rizst is jóízűen megetted. Úgy látom, egyre inkább azt akarod enni, amit mi, és inkább darabosan, mint pépesen. Hát rajtam ne múljék.

Na, most meg a padlóvázát abajgatod. Fogadok, hogy fél perc múlva már a virágcserépben leszel. Nem, megúsztam, a cédéállvány jobban érdekel. Tudod, éppenséggel elpakolhatnék mindent, amiben kárt tehetsz, és ami kárt tehet benned, de még mindig reménykedem egy kicsit, hogy olyan leszel, mint az egyszeri anyukák történeteiben a kisfiúk, akiknek elég volt csak egyszer megmondani, hogy a kristálypohár nem játék, és többé nem nyúltak hozzá. Hát nekem ilyen magas elvárásaim nincsenek, tőlem széttépkedheted a papírzsebkendőt miszligekre, ha megeszed sem kapok infarktust (de azért nem bátorítalak, ne érts félre, csak ha éppen úgy alakulna), de van a lakásban olyan, amit nem szabad megrágni (könyv, szobanövény), és a lépcsőre is sürgősen veszek rácsot, a hangfalakat pedig letettük a földre hogy ne tudd magadra borítani. Babakarám végül nem lett, mert lusta voltam, meg mert úgy látom, így is jól és biztonságban elvagy a házban, csak gyakrabban kell takarítanom.

Egyébként kúszol, négykézláb kutyázol, néha hídba is fölállsz (csak a tenyered és a talpad van a földln, néha csak az egyik talpad), ülsz és fölállsz – ennyi az aktuális tudomány.
Összebarátkoztál két kutyával is, azt hiszem, most állt össze a is fejedben, hogy amit én mondok vauvau, amit te hallassz időnként ugatás (és szólsz is, hogy hallod), meg az az ugráló szőrgombós az mind egy téma, és ez a téma a kutya. Nem egyerű folyamat. És a kutyán kívül még mennyi minden dolog létezik a világban!
Azt szokták mondani, hogy szép gyerek vagy, én természetesen a világ legszebb kiskölkének látlak, de hát én az anyád vagyok, úgyhogy ez így van rendjén, remélem minden más anya szerint is az övé a legtüneményesebb gyerek. Mondjuk el kell árulnom, hogy  minap lementettem a telefonomról a fényképeket, és hát az az igazság, hogy némelyik régi, kevéssé sikerült képeden úgy néztél ki, mint egy kisgazda, vagy öreg téeszelnök. Bocs fiam. De nyilván csak a rosszul sikerült képeken. És határozottan emlékszem, hogy akkor is a világ legszebb gyerekének láttalak.
Köpöd ki a laptopkábelem! Ez már a második, amit vettem. Hé, el a billentyűzettől. Menj szépen vissza a cédékhez. Nem, nem Kazantzakiszhoz, az könyv. Hanem a cédékhez, tudod Beethoven van az alsó sorban. Ja, hogy az keményebb falat? Akkor rágcsálj egy kis kismamajóga dvd-t, az puhább. Az óraszíjjamat választod. Ok, maximum egy kézzel lassabban írok. na jó, szünet, abbahagyom, játszok veled, rendben.

Látod, kár volt abbahagynom az írást, mert mire újra van időm folytatni, addigra lázas lettél, úgyhogy ez már nem az a vidám sztori. Tegnap, miután hazaértünk úszásról kezdtél el furán viselkedni, kicsit melegnek is tűntél, aztán éjszaka többször keltél, én lázatmértem, aztán rögtön kúpot is kaptál. Egész nap meleg és bágyadt vagy, én aggódok, de azért hagyom a hőemelkedést, attól gyógyulsz. Inkább cipellek magamon egész nap, pihenj, ne rohangálj. Látod, most is felsírsz épp, pedig aludnod kellene. Megnéztelek, most nem vagy olyan meleg, talán elalszol újra. Nem, nekiállsz beszélgetni… Nem baj, most örülök ennek is. Apával mindketten úgy sajnálunk, mondogatjuk, hogy szegény kicsi Puppa.
Még napközben is kétszer alszol – dúdolás, simogatás, kiságy, és szépen elalszol. Délelőtt 1-2 órát, délután jó negyven percet. Éjszaka alszol, néha este 10-11 körül felsírsz egyszer, de kis simogatásra alszol is tovább. Kivéve vendégségben vagy idegen helyen, a nagyszülőknél ha alszunk éjjelente 4-5-ször kelsz, nem egy leányálom. Legszívesebben megspórolnám ezt mindkettőnknek, de egyrészt túl messze laknak, másrészt szoknod kell egy kicsit. Látod, hiába hurcibáltunk kicsikét jobbra balra: egy darabig aludtál mindenütt, mint a bunda, aztán egyszer csak leszoktál róla, bárhogy is örültem neki. Bár az autóban is jól alszol, ez nagy előny, mert így könnyű veled jönni-menni.

Bébiszittered még mindig nincs, anyád lusta, de majd lesz, bár ez inkább nekem lesz jó, mint neked, de hidd el, áttételesen te is profitálni fogsz belőle.
Voltunk veled játszóházban is (más gyerekek miatt), meg welnesselni többször is, azt szereted. Üldözni a kacsákat a meleg vízben. Kirándulni keveset voltunk ebben a hónapban, csak Dobogókőn. Viszont voltunk Bécsben, tetszett neked a sok látnivaló, viszont hazafelé baleset miatt állni kellett, te pedig éhes voltál és álmos, és utáltad már az autózást, úgyhogy bepelenkáztalak a térdemen (nagyszüleid is velünk voltak, és csak így volt hely. kint dermesztő hideg volt), aztán befaltál egy adag bébiételt, apukád meg addig újratervezett, visszafordult, és kalandos földutakon, óriáspocsolyák közt (időnként osztrák sorstársakkal vízmélységet méricskélve) csak kikerültük az útzárat és hazaértünk.

Egyébként nagyon kedves kisfiú vagy, sokat nevetsz, mosolyogsz és hümmögsz. Mondjuk legalább ennyire dühbe is jössz vagy elkeseredsz, ha az élet úgy hozza, de szerencsére ritkán hozza úgy. Idegenekkel inkább visszafogott vagy, tartózkodó. Időnként megeresztesz egy-egy mosolyt nekik is, de itthon vagy igazán elemedben. Elkezdtél többet halandzsázni is, legalábbis változatosabban. Eddig kiáltozni meg sikítozni szerettél a legjobban. Ilyenkor egymásnak sikítoztunk válaszolgatva (elég hülye játék, de én is élvezem a nonkonform viselkedést), te ezeken nagyot nevettél, mondjuk ez a szokásod nem olyan kívánatos a bankokban és hivatalokban (ahová mostanában sokat jártunk), de általában elnézik neked, mert cuki vagy. Kivéve a közjegyző nénit, ő mogorva volt, de őt én sem csíptem. De kedves, jó gyerek vagy, kissé csintalan és nagyhangú, de az nem baj.

Most megyek aludni, hátha éjjel is szükséged lesz még rám, legyen erőm felkelni. Aludj jól kicsi Puppa, és gyógyulj meg hamar!

Vasárnap

Reggel
Az út tükörjég, a gyerek lázas, a kúp itthon kevés, a legközelebbi patika 15 kilóméterre.

Este
Kúp van, láz van.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum