Babanapló – 9. hónap

Szia Puppa! Ne kotorj itt a billentyűzetemen, mert így nem tudok írni. Menj szépen játszani. Jaaj, ne a lépcső felé, még nem vettem rácsot! Az a darab Kazantzakisz könyv még mindig a szádban van, ízlik az antikváriumi darab. Persze a könyvekkel nem tréfáluunk, nagyon komoly és határozott vagyok a témában, csak itt a blogon viccelődök vele. Mondjuk a komolyságom és határozottságom nagyon nem hat meg téged. Bakker, már a második lépcsőfokon vagy, eddig még nem tudtál felmászni, ráadásul hálózsák van rajtad. Gyorsan leveszlek, odaültetlek a doboznyi játékod elé. Zengő ábécé, látod az neked való. Nyögsz, ahogy pakolgatsz, olyan hangokat adsz ki, mint a zongoracipelők, most eldőltél (papírdobozba kapaszkodva felállni necces), de már is újra pakolsz. Hát ilyenek a napok (még csak reggel nyolc van).

Sajonos egyre korábban kelsz, legalábbis mióta a Maminál voltunk – nem örülök neki. Visszaszokhatnál a fél nyolcas kelésre, az tökéletes volt. Ez a mai reggel hat még elég korán van. Aztán az étkezésed is egyre többször fullad üvöltésbe, én nem is értem, hová lett a mindentmegeszik kisfiú. A főzelékekkel állandó a harc. Van, hogy megfőzök kétféle ételt több napra, és te mind a kettőt üvöltve utasítod el. Viszont tegnap betoltál egy fél tányér túróstésztát. Meg a rizst is jóízűen megetted. Úgy látom, egyre inkább azt akarod enni, amit mi, és inkább darabosan, mint pépesen. Hát rajtam ne múljék.

Na, most meg a padlóvázát abajgatod. Fogadok, hogy fél perc múlva már a virágcserépben leszel. Nem, megúsztam, a cédéállvány jobban érdekel. Tudod, éppenséggel elpakolhatnék mindent, amiben kárt tehetsz, és ami kárt tehet benned, de még mindig reménykedem egy kicsit, hogy olyan leszel, mint az egyszeri anyukák történeteiben a kisfiúk, akiknek elég volt csak egyszer megmondani, hogy a kristálypohár nem játék, és többé nem nyúltak hozzá. Hát nekem ilyen magas elvárásaim nincsenek, tőlem széttépkedheted a papírzsebkendőt miszligekre, ha megeszed sem kapok infarktust (de azért nem bátorítalak, ne érts félre, csak ha éppen úgy alakulna), de van a lakásban olyan, amit nem szabad megrágni (könyv, szobanövény), és a lépcsőre is sürgősen veszek rácsot, a hangfalakat pedig letettük a földre hogy ne tudd magadra borítani. Babakarám végül nem lett, mert lusta voltam, meg mert úgy látom, így is jól és biztonságban elvagy a házban, csak gyakrabban kell takarítanom.

Egyébként kúszol, négykézláb kutyázol, néha hídba is fölállsz (csak a tenyered és a talpad van a földln, néha csak az egyik talpad), ülsz és fölállsz – ennyi az aktuális tudomány.
Összebarátkoztál két kutyával is, azt hiszem, most állt össze a is fejedben, hogy amit én mondok vauvau, amit te hallassz időnként ugatás (és szólsz is, hogy hallod), meg az az ugráló szőrgombós az mind egy téma, és ez a téma a kutya. Nem egyerű folyamat. És a kutyán kívül még mennyi minden dolog létezik a világban!
Azt szokták mondani, hogy szép gyerek vagy, én természetesen a világ legszebb kiskölkének látlak, de hát én az anyád vagyok, úgyhogy ez így van rendjén, remélem minden más anya szerint is az övé a legtüneményesebb gyerek. Mondjuk el kell árulnom, hogy  minap lementettem a telefonomról a fényképeket, és hát az az igazság, hogy némelyik régi, kevéssé sikerült képeden úgy néztél ki, mint egy kisgazda, vagy öreg téeszelnök. Bocs fiam. De nyilván csak a rosszul sikerült képeken. És határozottan emlékszem, hogy akkor is a világ legszebb gyerekének láttalak.
Köpöd ki a laptopkábelem! Ez már a második, amit vettem. Hé, el a billentyűzettől. Menj szépen vissza a cédékhez. Nem, nem Kazantzakiszhoz, az könyv. Hanem a cédékhez, tudod Beethoven van az alsó sorban. Ja, hogy az keményebb falat? Akkor rágcsálj egy kis kismamajóga dvd-t, az puhább. Az óraszíjjamat választod. Ok, maximum egy kézzel lassabban írok. na jó, szünet, abbahagyom, játszok veled, rendben.

Látod, kár volt abbahagynom az írást, mert mire újra van időm folytatni, addigra lázas lettél, úgyhogy ez már nem az a vidám sztori. Tegnap, miután hazaértünk úszásról kezdtél el furán viselkedni, kicsit melegnek is tűntél, aztán éjszaka többször keltél, én lázatmértem, aztán rögtön kúpot is kaptál. Egész nap meleg és bágyadt vagy, én aggódok, de azért hagyom a hőemelkedést, attól gyógyulsz. Inkább cipellek magamon egész nap, pihenj, ne rohangálj. Látod, most is felsírsz épp, pedig aludnod kellene. Megnéztelek, most nem vagy olyan meleg, talán elalszol újra. Nem, nekiállsz beszélgetni… Nem baj, most örülök ennek is. Apával mindketten úgy sajnálunk, mondogatjuk, hogy szegény kicsi Puppa.
Még napközben is kétszer alszol – dúdolás, simogatás, kiságy, és szépen elalszol. Délelőtt 1-2 órát, délután jó negyven percet. Éjszaka alszol, néha este 10-11 körül felsírsz egyszer, de kis simogatásra alszol is tovább. Kivéve vendégségben vagy idegen helyen, a nagyszülőknél ha alszunk éjjelente 4-5-ször kelsz, nem egy leányálom. Legszívesebben megspórolnám ezt mindkettőnknek, de egyrészt túl messze laknak, másrészt szoknod kell egy kicsit. Látod, hiába hurcibáltunk kicsikét jobbra balra: egy darabig aludtál mindenütt, mint a bunda, aztán egyszer csak leszoktál róla, bárhogy is örültem neki. Bár az autóban is jól alszol, ez nagy előny, mert így könnyű veled jönni-menni.

Bébiszittered még mindig nincs, anyád lusta, de majd lesz, bár ez inkább nekem lesz jó, mint neked, de hidd el, áttételesen te is profitálni fogsz belőle.
Voltunk veled játszóházban is (más gyerekek miatt), meg welnesselni többször is, azt szereted. Üldözni a kacsákat a meleg vízben. Kirándulni keveset voltunk ebben a hónapban, csak Dobogókőn. Viszont voltunk Bécsben, tetszett neked a sok látnivaló, viszont hazafelé baleset miatt állni kellett, te pedig éhes voltál és álmos, és utáltad már az autózást, úgyhogy bepelenkáztalak a térdemen (nagyszüleid is velünk voltak, és csak így volt hely. kint dermesztő hideg volt), aztán befaltál egy adag bébiételt, apukád meg addig újratervezett, visszafordult, és kalandos földutakon, óriáspocsolyák közt (időnként osztrák sorstársakkal vízmélységet méricskélve) csak kikerültük az útzárat és hazaértünk.

Egyébként nagyon kedves kisfiú vagy, sokat nevetsz, mosolyogsz és hümmögsz. Mondjuk legalább ennyire dühbe is jössz vagy elkeseredsz, ha az élet úgy hozza, de szerencsére ritkán hozza úgy. Idegenekkel inkább visszafogott vagy, tartózkodó. Időnként megeresztesz egy-egy mosolyt nekik is, de itthon vagy igazán elemedben. Elkezdtél többet halandzsázni is, legalábbis változatosabban. Eddig kiáltozni meg sikítozni szerettél a legjobban. Ilyenkor egymásnak sikítoztunk válaszolgatva (elég hülye játék, de én is élvezem a nonkonform viselkedést), te ezeken nagyot nevettél, mondjuk ez a szokásod nem olyan kívánatos a bankokban és hivatalokban (ahová mostanában sokat jártunk), de általában elnézik neked, mert cuki vagy. Kivéve a közjegyző nénit, ő mogorva volt, de őt én sem csíptem. De kedves, jó gyerek vagy, kissé csintalan és nagyhangú, de az nem baj.

Most megyek aludni, hátha éjjel is szükséged lesz még rám, legyen erőm felkelni. Aludj jól kicsi Puppa, és gyógyulj meg hamar!

Hozzászólások lezárva.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum