Tavasz

Ilyenkor imádom a vidéki létet, ilyenkor tavasszal, meg ilyen szép békés-fényes napokon (is). Ilyenkor mitbánom, hogy messze van a város, ha vasárnap ebéd előtt az erdőben futhatok, országos kék, patanyomok, sárga mellű madárfiókák meg pillangók között, és március végén már lebarnulok. (Olyan jó volt, hogy a szokásos 5,5 km helyett 10,5 lett.) Utána meg lehet mezítlábazni, meg fűben hanyatt fekve nyújtani. Jónás álló nap a kertben bogarász, por és napszaga van estére, az ágyásokban pedig kibújt a retek, a saláta kiegyelve, az újhagymát pedig már enni lehet. Jácintok körül gazolni pedig jutalom.
Hát így élünk most itt vidéken, és ilyenkor nagyon jó.

Reklámok

Asztrológia

Hát valahogy úgy adódott, hogy szombat délutánra (víztározó medence látogatás után – lsd Víz világnapja) beesett hozzánk egy asztrológus. És tök érdekeseket mondott. Rólam, a férjemről, meg Jónásról, meg mindannyiunkról együtt.

Annyit előrebocsátanék, hogy én sose mentem se asztrológushoz, se jóshoz, de ha már házhoz jött, érdeklődve hallgattam. Mostani meglátásom szerint az asztrológia valós és ősi tudomány, csak mostanra sokan elcsavarták. Emlékszem, Pannonhalmán még a régi, katolikus kalendáriumokban is voltak szimbólumok, ezek segítették az embereket a mezőgazdasági munkákban és a mindennapi életben eligazodni. Én úgy látom, hogy a bolygók, csillagok állása, együttállása nem determinál bennünket és az eseményeket, de kétségkívül hat ránk és a minket körülvevő világra. Ilyenkor kapuk nyílnak, bizonyos dolgok könnyebbek vagy nehezebbek lesznek, de a döntés és az életünk még mindig a mi kezünkben van. Viszont az, hogy egy bizonyos asztrológus mennyire végzi jól a dolgát, az már keményebb dió. Hiszen ezernyi jel, vonal és fényszög látszik az ábráin, és ezeket sokféleképpen lehet magyarázni, akár úgy is, ahogy az ügyfél szívesen hallaná, szívesen fizet érte és visszatér. Pl. ennél a hölgynél is feltűnt, hogy azokat mondta vissza, amikről a férjem korábban beszélt a munkahelyével kapcsolatban. Igen, választ is keresett, amiatt is, de befolyásolva is volt az elmondottak által. Szóval ennyit elöljáróban, azért leírom, amiket mondott, mert lehet benne valami. Majd megnézzük egy év múlva.
Ami a legjobb, hogy nekem csupa-csupa jókat mondott, meg rólam is – zavarba is jöttem ennyi pozitívumtól. Ez azért jó, mert a pozitív megerősítés szárnyakat ad, és ha rosszakat olvasott volna ki a rajzokból, akkor csak elkedvetlenedtem volna – teljesen függetlenül attól, hogy 
valójában mi következik.  A lényeg, hogy jó úton járunk, és jó dolgok várhatóak. Nekem a családdal, a spiritualitással és a munkával van dolgom (mi mással), ezen belül is a vezetői léttel – fel kell vállalnom azt. Én mondjuk ezt mindig kerültem, főleg lustaságból meg felelősségkerülésből. De állítólag csinálnom kellene, mert abból tanulnék még sokat. Mondjuk túravezetést csináltam, az is egyfajta vezetés, és azt szerettem is. És tanultam is. Magamról és másokról is.
Bátorított az emberekkel való foglalkozás és pszichológia irányába is. Ez érdekel, mindig is vonzott, de nem akarok öt-hat évet lehúzni újra egy egyetemen, részben fölösleges dolgokat tanulva. Kérdeztem a kistestvért is, azt is ígért novembertől, adott pár tippet a hormonháztartás rendbetételére addig is. Fontos tanulnivalóm van még a család területen is, illetve a harmóniateremtésben.
Ami nagyon furcsa volt, hogy azt mondta, hogy nagyon öreg lélek vagyok, és ez az utolsó leszületésem, ami furcsamód nagy szomorúsággal töltött el, mert én szeretem az életet meg ezt a világot. De azt mondta, hogy attól visszajöhetek még, csak már nem kötelező. (Igen,
 én szoktam tréfálkozni azon, hogy mindenki legalább császár volt előző életében, és minimum a tanítás az életfeladata.) Én mondjuk nem érzem magam olyan öreg léleknek, mert azokról azt gondolom, hogy bölcsek és (majdnem)mindentudók, én meg lehet, hogy gyakran tetszelgek ebben a szerepben, de a lelkem mélyén nem érzem magam annak. Mármint annyira marha bölcsnek. Ami még érdekes volt, és amiről már szintén írtam, az a gyerekekkel kapcsolatos, hogy ők is tanítanak bennünket, főleg anyákat. Még a betegségükkel is – ha van – azt mutatják meg, hogy hol van hiányosság, nálunk. De a tanítás nem szükségszerű, vagyis nem feladat jellegű, hanem akkor jön, amikor szükségünk van rá, amikor valami zavar keletkezik az egyensúlyban, amikor valami nem működik jól.
Jónásra amúgy is azt mondta, hogy nagyon érzékeny ezekre a dolgokra. Továbbá hogy nagyon erős az igazságérzete, akaratos, és ha valamit el akarunk érni nála / vele, akkor beszélni kell vele. Elmondani, megértetni. Lobbanékony és indulatos, és ezt meg kell tanulni majd kezelni és csillapítani, például földes és / vagy vizes sportokkal, de vigyázni kell, mert a feje sérülékeny. Fontos neki az egyensúly és a biztonság. Jó a megérző képessége, de meg kell majd tanulnia hallgatni rá. Ja, és állítólag családon belüli reinkarnáció. Kérdezte, ki halt meg a családunkban, mondtam aput, de szerencsére nem ő az (csak azt mondom el, a mit az asztrológus, ez nem az én hitemet tükrözi). Aztán mondtam, hogy ne is nézegessük, hogy melyik felmenőnk lehetett előző életében, fura lenne a férjem nagyanyjával együtt élni (a férjem meg is könnyebbült, hogy nem az apósát fogja az ölébenJ ). Jónás az, aki, és kész.
Mindent összevetve arra volt jó, hogy egy pozitív, elégedett hangulatot hagyott maga után, mert egy kicsit azért csak elhittük, hogy jó lesz.

Azt mondjuk nem látta ki a bolygók állásából, hogy két napra rá valami nagyon furcsa mezőbe fogok kerülni, és egy óra leforgása alatt tönkreteszem mindkét számítógépemet.

Babanapló – 10. (10,5) hónap

Kedves Kicsi Puppa! Hogy szaladnak a napok: nemsokára egy éves leszel, és te is szaladni fogsz.
Az a nagy hírem van számodra, hogy megnőttél. Néhány hete vettem észre, hogy immár ember lettél, embergyerek – és már nem kisbaba többé. Talán a helyváltoztatási képességed vagy a kommunikációs fejlődésed miatt, mindenesetre már egy kis egyéniség vagy. Megvan a saját utad, saját érdeklődési köröd, elképzelésed, hangulatod. Szándékkal tudsz nevetni és sírni, akár az én szórakoztatásomra is, közlekedsz, mesélsz (nem értem teljesen), felismered a kutyát meg a cicát, kéred, hogy vigyelek oda a fali képekhez és meséljek róluk, és ha kint elmegy egy autó vagy a vonat, akkor hőgetésekkel adod tudtomra a tényt.
Hö – ez a legáltalánosabb kifejezésed, de ezt olyan változatosan vagy képes használni, hogy rengeteg mindent megértek belőle. Jelentheti ez a fent említett kutyát vagy vonatot, kérést, fáradtságot, kérek még ennit, szép a cipőn a macska, nem ízlik az uborka, mesélj még – bármit. A hö-n kívül még mondasz apára és anyára hajadzó hangsorokat (ajaaa – ez az anya), meg hammm az ennivalóra, meg vau (hau) meg miáu (íííeee), és még azt hogy nem (emm).

Egyébként már szépen és gyorsan mászol, asztal, szék, sütő, mosogató, emberláb mellett felállsz, fél kézzel vagy hasra támaszkodva játszol álltodban, kapaszkodva oldalazva mész. Előre felé még nem, az valahogy még nem esett le, hogy hogy kell. Állásból leülés is megy, vagyis inkább a tenyered teszed le, és rögtön mászásban folytatod.
Az új sláger a játszótér ésa kinti játékok. A hinta mindenek előtt. Van itthon is, jó szolgálatot tesz: nem kell sétálni menni, és mégis kint vagy a levegőn. Aztán a múltkor viccből lecsúsztattalak a játszótéri nagy csúszdán, és olyan kacagást csaptál, hogy végül az összes anyuka meg gyerek veled nevetett, és még vagy húszszor meg kellett ismételni. Itthon meg előkerestem a sufniból a négy kerekű kisautót, olyan ráülős mint a kismotorok. Még az előző tulaj hagyta itt az összes többi gyerekjátékkal egyetemben. Na, ráültettelek, és nagyon tetszett neked, főleg ha toltalak, de egyedül még nem megy. Vagyis addig rángatózol rajta, míg végül tényleg elindulsz, csak épp hátrafele. Mókás vagy rajta. Meg amit nagyon szeretek még benned, hogy olyan könnyű megnevettetni téged. Biccentek egyet, vagy szokatlan hangszínt választok, vagy hirtelen megállítom a hintát, és te mindenen gurgulázva kacagsz, hogy én sem bírom megállni nevetés nélkül, és ez megy percekig, mert számtalanszor meg lehet ismételni a mutatványt. Csak videóra venni nem lehet, mert amint meglátod a kamerát, elkezded azt nézni vagy kérni. De életemben nem nevettem még ennyit, mint mostanában.

Hogy kevsébé jó dolgokat is említsek: volt egy jó kis betegséged négy napos lázzal, elég kimerítő volt mindkettőnknek. Mert a láz miatt elkezdtél újra éjjelente felkelni, volt hogy óránként. Ennek már sok hete, de még most is gyakran megébredsz éjjel, igaz ilyenkor mindig elég csak megsimogatni vagy megfordítani, de rázoktál a korán kelésre is, sokszor öt-hat körül már kukorékolsz, elég rossz megszokni a fél nyolcas kelések után. Azért már újra javul a helyzet, újra vannak átaludt éjszakák és hétig alvások, de még nem az igazi.

Egyébként egy akaratos kismanó vagy. Ha jól vagy, akkor imádnivaló, de ha valami hibádzik vagy nem úgy van, ahogy szeretnéd (várnod kell az ebédre, nem adom oda a laptopkábelt, ilyesmi), akkor iszonyatos ordibálásokat csinálsz. Néha annyira belepörgeted magad, hogy alig lehet megnyugtatni, pedig csak valami apróságról van szó. Viszont az esések miatt meg alig sírsz, pedig néha olyat borulsz, hogy még nekem is fáj. De ilyenkor van hogy meg se nyikkansz, vagy ahogy felveszlek abba is hagyod.
Sokat játszol egyedül, bátorítottalak is erre kicsi korodtól kezdve. Akár órákig elszöszölsz, jössz-mész a szobában – konyhában. Ácsorogsz az asztal mellett, megrágod a plüsskutyát, pakolsz a mosogatógépben, bámulod magad a tévé sötét képernyőjén, homokozol a katusz földjében (tudod, hogy csak ebben engedem meg, a többi nvényt nem szabad bántani), bújócskázol a dohányzóasztal alatt.

Na, a másik vicces téma az evés: reggel-este még szopi van, de nap közben már szilárd étel, nem is akármilyen. Meguntad a bébipapikat, és most már csak kivételesen vagy hajlandó megenni őket (kivéve a gyümölcsös – gabonás – joghurtos dolgokat, azokra mindig vevő vagy). Viszont mindenáran akkor és azt akarod enni, mint mi. Lehetőleg nagykanállal vagy villával. Ilyen formában mindent megeszel: tökfőzeléket kaporral, csicseriborsós tajine-t, tojáspörköltet (fehérje nélkül). Úgyhogy összeigazítottuk az étkezésünket, én úgyis támogatom a nagy családi evéseket. És hát eszünk együtt, vagy mindketten nagykanállal, vagy mindketten kiskanállal, egy tányérból. Ez jelentősen leegyszerűsíti a dolgokat.

Ma délután Szentendrén voltunk családostul, néztük a kacsákat meg dobáltuk a köveket a Dunába, meg versenytfutottunk, te Apa nyakában, és nagyokat kacagtál. Imádod őt, meg ő is téged. Ha este hazajön, már a garázsajtó hangjára felpattansz, és aztán vigyorogva, felpörögve szaladsz elé meg mászol rá. Örülök, hogy ilyen jóban vagytok, nagyon örülök.

Mikor távolabb vagy tőlem, mármint fizikálisan, de egy helyiségben, akkor szoktalak nézegetni. Néha másként nézel ki valójában, mint a fejemben. Mókásan pici vagy, nagyjából pont akkora, mint két hónapja. De az arcod más, a szemed más, a fejed más, főleg belülről. Kinyílt az értelmed, és én néha úgy érzem, hogy én nem a szülőd, az anyád vagyok, hanem egy támogatód, akinek az a feladata, hogy hagyjon és segítsen azzá lenni, aki vagy. Hogy nem a nagy okos felnőtt vagyok, hanem a teremtés szolgálólánya (hú, de hülyén hangzik, de akkor is), aki egy fontos feladatot tölt be az életben, az életedben, a világ forgásában és rendjében. És ilynekor úgy érzem, hogy valami nagy és csodálatos dolognak vagyoka része, szerencsésnek érzem magam, hogy megszülettél, hogy ide születtél, és ilyen feladattal bízattam meg. Ilyenkor a kis kantárosgatyód és indiánüvöltéseid ellenére is felsejlik benned az az ősi, tiszta tudás, ami belőlünk felnőttekből már kiveszett, és ettől elfog az alázat.
Persze sokszor ezt az egészet elfedi a pelenkázás és egyéb favágótevékenységek párája, de azért sokszor érzem így. Nagyon örülök, hogy velünk vagy.

Tavasz és macskák

Megérkezett hozzánk is a tavasz, túrjuk a földet, vetjük a magokat, aratjuk a pampafüvet, hintáztatjuk a gyereket, meg mászatjuk a fűben. Azaz csak mászatnánk. Mert én ugyan nem vagyok higiénia mániás, és egy kis fű meg föld nem árt a gyereknek, de sajnos az utóbbi időben a macskák átjáróháza is lettünk. És még ha csak járnának. Ma ültetés közben két macskaszarba is beletenyereltem, a másodiknál már légpuskáról esküdöztem. De komolyan, így hogy engedjem ki a gyereket? Itt a kertes ház, és tartsam járókában? Mert ok, az ágyás a telek másik végén van, meg ott puha a föld, és talán máshová nem, de ha mégis? És sajnos a macskaszar nem csak büdös, de fertőző és betegségokozó is lehet.
Ugyanebből az okból kifolyólag a szomszéd kutyát vett (így most azt is hallgathatjuk). Mi ultrahangos macskariasztóval próbálkozunk. Meg a mozgásérzékelős locsolóval is szimpatizálok, csak félek, hogy a gyereket is macskának nézi, és végül majd ő nem mer kimenni az udvarra. Aztán ha az sem válik be, akkor nem tudom, mit csinálok. Komolyan, aki macskát tart, az miért nem tesz arról, hogy a kis kedvence ne az én kertembe szarjon? Hiszen én sem viszem át a fiamat, hogy az ő telkén intézze a szükségleteit. Vagy dobálom át a szaros pelenkát.  Bár lehet, hogy ez lesz a megoldás…

Most eszembe jutott egy másik történet, még Bécsben volt, ahol a kislányt épp a pelenkáról szoktattam le. Előfordult, hogy út közben, a városban szólt, hogy pisilni kell. Ilyenkor megesett, hogy a parkban egy fa tövében felemeltem, és megpisiltettem – a járókelők legnagyobb megrökönyödésére. Mert egy kétéves gyereknek az utcán pisilni gyalázat, a kutya viszont megtehetei ugyanezt minden további nélkül.

Szóval jó-jó, legyünk állatbarátok, de egy kis emberbarátság is jó lenne, talán fontosabb is. Vagy ne menjen a kettő egymás rovására.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum