Balance

Még ez egy fontos aspektus. Még így körömfestés közben eszembe jutott.

Tegnap (ma)éjjel egy csomót ébren voltam, mert felébredtem arra, hogy jár az agyam. Hogy elmenjek-e erre a futóversenyre. Hogy megtehetem-e. Persze, a férjem megígérte, hogy vigyáz addig Jónásra. De akkor is, jól teszem? Nem kéne inkább itthon maradnom, pakolni meg főzni? Vagy Jónással játszani? Micsoda hülyeség, hogy órákra elmegyek itthonról, be a városba, ahelyett, hogy lenyomnám az egészet azalatt, míg a gyerek alszik. A férjemnek se adok így plusz feladatot. Talán önző vagyok? Ilyenek. Számomra ez az igazi kihívás az anyaságban. Megtalálni az egyensúlyt. Ahol én is boldog vagyok, Jónás is, a férjem is. Néha úgy érzem, hogy önző vagyok. Néha úgy, hogy túl alárendelődő. Billegek. Ilyenkor általában meg kell keresnem a racionális eszemet, tiszta fejjel dönteni. Máskor meg épp minden észérv ellenére úgy dönteni, ahogy a szívem diktálja.
Most például úgy döntöttem, hogy elmegyek. És nem is volt vele semmi gond: mire a fiúk végeztek az alvással meg az evéssel, én már itthon voltam. És boldog voltam, sikerélménnyel értem haza, ami jobb anyává és feleséggé is tesz. Máskor meg épp nemet kell mondanom. Számtalan ilyen eset van, nap mint nap. Játszok vagy füvet nyírok, tanulok vagy főzök, futok vagy barátokat hívok. Millió lehetőség, millió döntés. A cél az arany középút. És vajon észreveszem-e, ha nem jó úton járok, ha túlságosan elbillen a mérleg? Számomra ez az egyik nagy feladat az anyasággal és az itthonléttel kapcsolatban.

Hozzászólások lezárva.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum