Anyósos

Tudom, hogy rengeteg megíratlan és félig megírt bejegyzés várakozik még a fejemben, de inkább ugrok egyet, és az aktualitások mezejére lépek. Különben az lesz, mint a kenyeres sztorival, hogy ha mindig a régit eszed meg előbb, sose fogsz friss kenyeret enni.

Szóval egy pár, és főleg a szülőpár életében elég sikamlós ügy szokott lenni az anyós / após kérdés. Én is szenvedtem már ettől a kérdéskörtől pár évet más kapcsolatokban, hát nem egyszerű. Annál is inkább örülök most. Az anyósommal telefonáltam az imént (hogy mikor megyünk), és kérdezte, hogy hogy van Kisjónás. Mondom neki, hogy cukipofa, leszámítva, hogy mostanában karmolássza a gyerekeket, pl. ma is a játszótéren. És erre nem kioktatni kezdett (elfogadnám a tanácsát, mert én már mindenből kifogytam), hanem azt mondta, hogy majd megoldod vagy elmúlik, úgyis olyan ügyesen neveled Jónást. Érted? Egy anyós ilyet mond. Nem a dicséret (ami amúgy is erős túlzás), hanem a szándék. Hát nem cuki?

Azért ők sem tökéletesek, ha két napig náluk vagyunk, már nagyon szeretek hazajönni, négy után meg menekülök – de hát mások vagyunk. De tény, hogy nem szólnak bele a dolgainkba (kivéve, hogy miért nem kereszteltetjük meg a gyereket, de ez nekik gyenge pontjuk), tiszteletben tartják az elveinket és eltűrik a hóbortjainkat. Én meg cserébe figyelek rá, hogy a lehetőségekhez képest (300 km) gyakran lássák az unokájukat, és sokszor felhívom őket skypon. Én, nem a fiuk.

Jónás is szeret náluk, imádja a nagy kertet, a cicákat, apósomba konkrétan szerelmes, és hagyja, hogy anyósom lefektesse éjszakára. Így ott tudjuk hagyni egy-egy fél napra vagy estére, mi meg elmegyünk bicajozni, hegyet mászni vagy színházba. Tök jó.

Hozzászólások lezárva.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum