Éjszakai futás

Hát most milyen boldog vagyok.
Most jöttem meg az éjszakai futásból, hihetetlen élmény volt.
Először hezitáltam, hogy elmenjek-e, mert a helyi futóklubból olyan fiúk szervezték, akik messze a maratoni táv fölött szoktak futni, és én ahhoz nagyon kiscsirke vagyok. De azt ígérték, hogy nem lesz nagy rohanás, éjszaka terepen nem is nagyon lehet, úgyhogy elmerészkedtem. Hát nem volt semmi. Ahogy négy fejlámpás alakként suhantunk az éjszakai erdőben, hegyeken-völgyeken át. Fölöttünk a csillagos égbolt, lent az éjjeli zörejek. Néha csak azt láttuk, hogy két világító szempár figyel bennünket. Máskoz egy csapat állatot zavartunk fel, csak a sok szaladó valamit hallottuk, azt sem tudtuk, mik azok. Az kicsit para volt. Aztán két őzet láttunk, tőlünk mintegy öt méterre álltak dermedten az erdőszéli tisztások. Nagyon jó volt.
Az hegymeneteken azért nagyon iparkodnom kellett, hogy tartsam a fiúkkal a tempót, de végül sehol nem maradtam le. És olyan jó volt így társakkal futni. Ilyenkor olyan hálás vagyok. Én, aki korábban sosem voltam társasági ember, az iskolás időkben sem tartoztam soha a nagy csapatba, mindig csak a peremen álló ember voltam. Aztán ez lassan megváltozott, mostanra pedig egyenesen hihetetlen lett. Itt, ebben a kis városban emberekre leltem. Anyukákkal délelőtt az erdőben kirándulunk vagy  átjárkálunk egymáshoz, hétvégi grillapartik szerveződnek, most meg még futótársakra is találtam. Nem tudom elmagyarázni, de ettől valahogy olyan normálisnak érzem magam. Olyan jól normálisnak. És olyan jó, hogy ha most sokat utazni nem is tudok, de megtalálom itt, a küszöb előtt a mindennapi kalandokat.

Reklámok

Hozzászólások lezárva.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum