Nekem a Balaton

A Balatonról sose voltak jó emlékeim. Inkább úgy igaz, hogy sose voltak emlékeim. Mert nem voltak élményeim. Amik meg igen, azok se túl jók. Drága hekk, nyárikonyhát idéző apartman berendezések, unalom, tömeg. A sajtó és a nép is folyton szidta.
Aztán úgy alakult, hogy idén rengetegszer voltunk lent. Bogláron 10 napot a vitorlásvizsga miatt, biciklizni gyerekestül Siófokról, barátoknál nyaralni Zamárdiban, vitorlázni Füreden, és Balatont kerülni most hétvégén. És azt kell mondjam, hogy a Balaton kurvajó. Nem is tudom az emberek miért járnak még mindig Horvátországba (mi is), a köves partok után a balatoni bársony homok… hát ne is mondjam. Olcsóbb, jobb, tisztább (szárazabb) kedvesebb. Például majd lehidaltam, amikor a boglári szabadstrandon a wc-ben folyékony szappan, wc papír és kéztörlő volt, és tisztaság – ingyen. Betegre zabáltuk magunkat igazi retro palacsintával meg lángossal nevetségesen olcsón. Minden sarkon játszótér, felújított közterek. A Balaton körül biciklizni (szezonon kívül főleg) nagyszerű program, akár kisgyerekkel is. Ha meg kicsit odébb is csalinkázunk a parttól, vagy ha kicsit jobban nyitva tartjuk a szemünket, akkor rengeteg kis gyöngyszemre lelhetünk. Persze, van még mindig egy csomó szarság, de alapjába véve jó, gyerekkel pláne.

Legutóbb péntek este voltunk lent, mert a férjem idei sport célkitűzése az volt, hogy körbetekeri egy barátunkkal egy nap alatt a Balatont, ca. 220 km (kedvet kapott az én félmaratonos célomtól, hogy ő is tegyen valamit). Péntek estére foglaltam hotelt (7500 forintért hármunknak, az 24 Euró, Horvátországban ennyiért semmit nem kapsz, nem hogy szállodát), és javasoltam a férjemnek a nálam bevált tésztapartit megmérettetés előttre. Így hát elmentünk a Mala Gardenba, mert az volt a legközelebb, meg az volt nyitva, meg már tudtuk, hogy jó. Ahhoz képest, hogy puccos hely, mi elég leharcoltan érkeztünk, meg teltház is volt, de kerítettek nekünk asztalt. És olyat, de olyat ettünk… És olyan gyereksarkuk van, hogy több benne a játék, mint egy komplett bölcsődében. És egyszer odajöttek, hogy szeretnék egy kicsit odébb tolni az asztalunkat, mert a mellettünk lévő társaság létszámilag gyarapszik, és ezért a kis incidensért cserébe meghívtak desszertre. Hát valami ilyesmire vágyok mindig a normálisabb éttermekben, és csak olyan kevés helyen találom meg valójában. Érted, mikor odajön a pincér, hogy elnézést, ne haragudjunk, akkor rögtön arra számítok már, hogy valami nem ok, hogy várnak az asztalra, hogy hangos a gyerek, hogy miért vittem az asztalhoz játékot – már ezek a reflexeim. Ezek meg jönnek az ingyen desszerttel.

A Balaton kerülésről akartam még írni, hogy szuper volt. Egyszer én is megcsinálom, de most vállaltam, hogy én leszek a frissítő autó Jónással. Mi vittük a vizet / izót / kaját / nasit / ruhát, hogy nekik ne kelljen ezzel foglalkozni, és 30-40 kilóméterenként találkoztunk valahol. Én ugyan autóztam körbe, és nem tekertem, de így is gyönyörű volt, főleg a napsütéses októberi időben. Sokkal több időt szerettem volna eltölteni minden helyen (és Jónás is), de robognunk kellett a fiúk után. Azért időztünk egyet Máriafürdőn, meg botot gyűjtöttünk Balatonberényben a szigeten (!), ebédeltünk meg romokra másztunk Révfülöpön,  kacsákat etettünk a csopaki strandon, naplementét néztünk az akarattyai löszfal tetejéről. Közben egy kicsit geoládásztunk, ez is szuper volt. Azt szeretem benne, hogy megmutat olyan kis eldugott zugokat – szegleteket is, melyeket magamtól sose találnék meg, és nagy kár lenne érte.

Azt hiszem, erre az évre lezártuk a balatoni szezont, bár ki tudja.
De el akartam mondani, hogy ez a Balaton már nem az a Balaton.

Reklámok

Hozzászólások lezárva.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum