Politika és mégsem

Nagyon sok minden kavarog mostanában a fejemben a politikával, a gazdasággal, meg az egyéni felelősséggel és felelősségvállalással kapcsolatban.
Nehezen tudom összeszedni, talán nem is lehet, de mostanában nagyon sokat foglalkoztat.

Ott kezdődött, hogy kirobbant itt nálunk, a lakóparkban egy perpatvar. Mert mint kiderült, a lakók ca. 2/3 része nem fizeti a közös költséget, van, aki évek óta nem. Na most ez egy olyan hely, ahol úgy ránézésre a jobb módú középosztály lakik, mi kb. csórónak számítunk itt. A közös költség 6ezer forint havonta. Hat. És nem fizet. Csak. Biztos mindenkinek van valami indoka: nincs kedve, sokallja, keveselli, nem tudja mire megy, lenyúlják, nem bírja a vezetést, máshol nincs. Aztán a levlistán meg megy a folyamatos háborgás meg anyázás, de ezen kívül, valójában semmi nem történik. Én is csak itthon pampogtam, aztán beláttam, hogy ha mindenki a másikra vár, akkor semmi nem fog történni soha. Írtam egy javaslatot, pontokba szedett problémamegoldási tervet, és hogy ezekből én mit tudnék megcsinálni. Szerinted történt valami változás, léptünk előre egyet is? Nem. Mellette persze van egy csomó pozitív kezdeményezés, anyukák fognak össze a játszótérért, közös gyerekes programok, stb. Tehát számomra jó itt az élet, szeretem ezt a helyet, a saját kis mikrokörnyezetemet, aki összejött. De ha a nagy egészet nézzük, akkor az egész rohad, nem működik. Az emberek nem fizetnek csak panaszkodnak, és nincs egy normális vezetés.

És most ezzel nem a saját lakókörnyezetemről akartam mesélni, hanem lépjünk egyet hátra, és nézzük meg ezt az országot. És vonjunk párhuzamot.
Az ország jelentős része nem fizet adót, vagy javarészt zsebre dolgozik. Számla nélkül dolgozik a kisvállalkozók jelentős része (kaptál már valaha fodrásztól számlát?). Cserébe viszont ömlik a panasz és a keserűség mindenhonnan. Tenni csak nagyon kevesen tesznek ellene, okos vezetés illetve megoldási alternatíva nincs. A FB-on is rendre elképedek, és nem tudom hová tenni a dolgokat: tényleg ennyire elviselhetetlen szarfürdőben élünk, csak én nem veszem észre? Vagy pedig mindig csak a panaszkodók hangosabbak.
Azt pl. hogy tüntetések vannak az internetadó ellen, nagyon jónak tartom. Az emberek nem értenek egyet valamivel (én sem), és kimennek, és felemelik a hangjukat. Helyes. (Mondjuk nem kellene az egésznek az alpáriságig sűllyednie, de ez már más tészta). De az állandó és folyamatos, értelmetlen, megfoghatatlan nyavalygástól már elfáradtam. Nem lehet ebben az országban már élni, olyan szar, bezzeg máshol. Hát tudod mit, menj el.
Én három országban éltem már, és el kell hogy mondjam, hogy máshol sem fenékig tejfel. Lehet, hogy jobb, de nem a határainkon túl kezdődik a tejjel és mézzel folyó föld. De javaslom mindenkinek, hogy próbálja ki, nagyon jó és hasznos tapasztalat. Hogy mi a különbség. És ne csak azt nézzük, hogy ott milyen jó, meg mennyivel többet keres a festő – hanem azt is, hogy mi mindent csinálnak még másképp. Nem csak a kormány, hanem az emberek. Az ottani nép. Pl. hogy befizetik-e az adót, még akkor is, ha magasabb, mint nálunk. Hogy összeszedik a kutyaszart, hogy köszönnek a boltban, hogy jobbra állnak a mozgólépcsőn, ésatöbbi. De lássuk azt is, hogy a legtöbb helyen már nincs három év otthonlét a gyerekkel, néhol csak nyolc hét, aztán mehetsz vissza, helló, vagy elúszott az a munkahely. Vagy hogy mennyibe kerül az egészségbiztosítás, és hány évtizedet kell spórolni a gyerekeid taníttatására. Aztán meg lehet nézni a történelmet is. Mindenki folyton Trianon miatt sír, és arra keni a nemzet boldogtalanságát. Szörnyű dolog volt, valóban, főleg az országtól elszakadottaknak rossz, nem tagadom. De az utazásainkon rendre elolvasom a meglátogatott országok történelmét is. Hát tudod mit? Vannak olyan országok olyan sorsokkal, hogy még én is megkönnyezem. Itt Európában is. Az egész képet kell nézni, nem csak a kis mozaikokat. És aztán el lehet dönteni, hogy nekünk mennyire rossz.
Viszont van egy jó hírem, legalábbis a magam részére. Mert az a tapasztalatom, hogy a boldogságunk és a boldogulásunk rajtunk múlik. Sokan tanítják ezt, sokféle képen. Karma, vonzás, pozitív gondolkodás, energiamegmaradás, akármi. De a lényeg, hogy ha Te becsülettel, egyenes derékkal, pozitív szemlélettel élsz és cselekszel, akkor mindez visszahullik rád. (És itt a cselekszel-en is hangsúly van, nem csak az élszen – mert tenni is kell, nem csak ülni., és mosolyogva várni.) Talán nem azonnal. Talán elsőre úgy tűnik, hogy te csak rosszul jársz, hiszen ha te adsz számlát, a konkurencia meg nem, akkor hátrányba kerülsz – és ez így is van, sajnos, és ez rohadt dolog. Vagy azt látod, hogy aki lop / csal / hazudik, az előbbre tart nálad, ergó csak így lehet boldogulni. Vagy nyugodtan panaszkodjuk csak orrba-szájba, úgyis szar minden, attól nem változik. Pedig de. Közép/hosszú távon szinte mindig kiegyenlítődik minden számla.
Én azt vettem észre az életemen, hogy minél tisztábban, egyenesebben, pozitívabban, eltökéltebben éltem és cselekedtem, annál jobb dolgok történtek velem. Minél többet változtam én és változtattam az életemen – annál többet változott körülöttem a világ. Az én életem tizenegy éve egyre csak jobb. Politikától, rendszerváltástól EUtól és Oroszoktól függetlenül. Vesztettem sok mindent az életemből, történtek rossz dolgok, de mindig többet kaptam helyette (és itt most nem az anyagiakra gondolok).
Tudom, egy bő évtized a számegyenesen nem sok idő, de én mégis arra bíztatnék mindenkit, hogy ok, dühöngj és mérgeskedj, ha valami nem tetszik, menj az utcára is, ha kell. De a folyamatos és tartós panaszkodás helyett kezdj el tenni valamit. Valami jót. És menthetetlenül visszaszáll rád. És ha ezt elég ideig folytatod, egyszer csak azt fogod észrevenni, hogy az élet szép és jó. Aktuálpolitikától függetlenül. (De az is lehet, hogy nincs igazam)

Az jutott még eszembe, amit Tolle ír a nemzetek fájdalomtestéről. Hát Magyarországnak nagyon régi és erős, jóltáplát fájdalomteste van. Remélem, egyszer megszabadulunk tőle, vagy legalább faragunk belőle.

“Valójában nem igazán számít, hogy fájdalomtested mekkora hányada tartozik az országodhoz vagy az emberfajtádhoz, illetve mekkora hányada személyes jellegű. Mindkét esetben csak akkor tudsz túllépni rajta, ha most felelősséget vállalsz a belső állapotodért.”

Hozzászólások lezárva.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum