Babanapló – bő másfél év (19,5 hó)

Szia Kisbékám! Harmadszor kezdem újra ezt a levelet, az előző kettő eltűnt valahol az éterben. Mire két éves leszel, talán be is fejezem 🙂
Az az igazság, Kispuppám, hogy cukor vagy, nagyon imádlak. Persze olykor az agyamra mész, és sikítani volna kedvem, de ez természetes, az anyák már csak ilyenek (legalábbis én). A egyetlen dolog, ami nem nem változik, hogy ilyenkor is szeretlek. Tudod, múltkor voltunk a játszócsoportban, ahol néha kis előadásokat tart egy védőnő/óvónő/tanácsadó, és épp a büntetés – jutalmazás volt a téma. És ő azt állította, hogy az egyetlen elfogadható büntetési módszer a szeretetmegvonás. Mert az motiválni fog, hogy azt tedd, amit mondok, mert különben félsz, hogy nem szeretlek. Hát én erre azt mondom, hogy ez egy emeletes baromság és szerintem végzetes hiba. Szerintem a legeslegfontosabb épp az, hogy tudd, hogy mindig és minden körülmények között szeretlek. Akkor is, ha épp nem számomra ideálisan viselkedsz (mondjuk visítozva veted magad a földre  bolt közepén), akkor is, ha épp valami nem úgy van, ahogy te akarod (például haza kell jönni a játszótérről), sőt még akkor is, ha rádkiabálok (mert valami veszélyeset csinálsz). Érted? Mindig szeretlek, és nem fogom még csak tettetni sem, hogy nem. Akkor is szeretni foglak, ha osztályelső leszel, és akkor is, ha sorban hozod haza az intőket. Akkor is, ha hosszú lila hajad lesz, ha idióta zenéket hallgatsz, ha hülye csajokat szedsz fel, és a többi. Persze ez nem jelenti azt, hogy mindent szó nélkül fogok tűrni és velem mindent meg lehet csinálni. Mert az életünk egy közös projekt mostantól még jó sokáig. Szóval nem, nem fogom nevelési céllal megvonni tőled a szeretetemet. És betörni sem, ahogy az úszásoktató javasolta. Elkezdted nem szeretni a merüléseket, én pedig nem erőltettem, hisz ez az egész a mókáról és a játékosságról szól. Erre ő azzal jött elő, hogy csak hisztizel, és azért sírsz ilyenkor, és hogy itt az ideje, hogy betörjelek. Azóta nem járunk úszásra. A vizet továbbra is szereted. Szóval nagy az isten állatkertje, de igyekszem úgy evickélni, hogy jó emberekkel legyünk körülvéve.

Egyébként meg ami a klasszikus babanaplós dolgokat illeti: hát nem is tudom. Kezdesz beszélni, első teljes mondatod, hogy cica deje. Egyébként előszeretettel használod a szavak első két betűjét. Me: meleg, menni. Pá: párna. Te: tej. Bo: bor (első szavaid egyike volt, én kérek elnézést). És így tovább, egyre több. Aztán amit nem tudsz rendesen vagy hiányosan kiejteni, azokat különféle hangutánzásokkal és saját gyártású hangsorokkal (emmemmemmemme: nem világít) illeted. Van hét féle berregés, négy féle bippegés, nyolc féle susogás, stb. Ezek segítségével elég jól tudsz mesélni. Például elmondod, hogy levágtam a hajadat a hajnyíróval, meg Apáét is, és aztán megmostuk majd megszárítottuk. Hogy a mama hosszan csengetett, és te megijedtél. Hogy megnézted a fényeket a fenyőn, és az megszúrt.
Aztán nagyon szeretsz még énekelni is, és irtó viccesen táncolsz (zene: lalalalala – úgy, hogy a nyelved vízszintesen mozog a szádban).
Nagyon jó megfigyelő vagy, főleg ami a hétköznapi eseményeket és rutint illeti. Ha teregetek, adogatod a ruhát. Kávét főzöl a régi kiszanált kotyogóssal, és a kávétertó filtert ugyanúgy a kuka széléhez kopogtatod, mint én szoktam. Este egyedül megmosod mindened, még a lábujjadat is (persze én végzek egy kis utómunkát). Porszívózol, ablakot pucolsz, főzöl, virágot locsolsz, telefonálsz, fényképezel, ajtókat nyitsz és csuksz, szemetet a kukába viszel, hajat szárítasz. Orrot fújsz és porszívózol, fa zöldséget szeletelsz, körmöt vágsz, hajat nyírsz, autót mosol, fogat mosol, sorolhatnám még. Persze ezeket főleg csak imitálod, viszont van, amit rendesen elvégzel: visszapakolod a dobozba a legót, és reggel önállóan berakod a koszos ruháidat a szennyesbe – leendő feleséged egyszer még hálás lesz nekem. Viccen kívül: szerintem ilyenkor nem szabad a gyerekeknek megtiltani a munkát, amikor még érdekli.
Mondjuk épp a nagy munkavégzési és felfedezési kedved az, ami miatt olykor összeakad a bajuszunk. Mikor emiatt megállás nélkül valami olyat csinálsz, amit nem kéne. Mondjuk mosol, és elnyomkodod a mosógépet. Vagy kimosod benne a fogkefédet. Vagy felmászol a létrára. A nagy igyekezet most a héten egy kisebb balesetbe is torkollott: rájöttél, hogy a műanyag kisszékedet ide-oda tolva egy csomó tiltott dolgot elérsz. Így adódott, hogy egy alkalmatlan pillanatban főzéshez támadt kedved az igazi tűzhelyen. Én épp bevittem a szobába egy tányért, te meg odahúztad a széket, felpattantál a karfájára (!) és szépen megégetted az ujjadat. A kisszék azóta már nincs közöttünk.

Egyébként jókedvű kölök vagy még mindig, fogékony a mókára. Mondjuk nekem sem kell érte a szomszédba menni, úgyhogy folyton bolondozunk valamit. A legújabb kedvenced, ha fogócskázunk, és olykor  terpeszben átugrok a fejed fölött. Vagy négykézláb morogva kergetlek. Szép látvány lehetünk. De ilyenkor gurgulázva kacagsz, és ez mindent megér.
Továbbra is elég szociális vagy, és már szinte egyáltalán nem verekszel (juhéé). Simogatod az utcán a kislányokat, dumálsz a bácsikkal, és szórod a puszikat, igazi cuppanósakat. Néha már az együtt játék is megy a gyerekekkel, de főleg a nagyobbakkal. A nagyobb fiúkat istenítve nézed, és próbálod utánozni őket. Az egyetlen ember, akit nagyon nem állhattál, az a Mikulás volt. Mikor először összefutottál vele valahol még csak legörbült a szád, de másodjára, mikor az “igazi” az ölébe akart venni, akkor olyan sírásba kezdtél, hogy ki kellett menekítselek.

Egyedül eszel már mindent (a levesben sem engedsz segítséget), de azért ez még elég nagy disznóóllal jár. A nagy ikeás ujjas partedli van ilynkor előtted, az hajlítom be a tányér alá is, így mérsékelhető a káosz. Egyedül iszol, műanyag pohárból, vizet. És már a nem öntöd ki a földre a maradékot. Már a válogatósságod is szűnni látszik, újra eszel zöldséget, húst és hüvelyeseket is. Este és reggel jár még a tej, ezt remegve várod. Jól alszol, csak olykor-olykor kelsz fel éjjel, főleg fogzás miatt, de ilyenkor is visszaalszol egy kis hátsimogatásra. Este pedig egy kis susmusolás után beteszlek az ágyadba, kapsz egy-két plüssjátékot (most a bagoly és a baba a sláger), elbúcsúzunk, te is integetsz és puszit dobsz, én pedig kimegyek. Van, hogy rögtön elalszol, van, hogy fél órát játszol meg énekelgetsz még. Van, hogy ez a jó szokásod elvész, például hosszabb, nagyszülőknél tett látogatások alkalmával, de aztán egy – két hét alatt visszaszoktatlak (ugyanígy lefektetlek, de ha sírsz nem megyek ki, de nem is akarlak elaltatni: csak hagyom, hogy játszogass egyedül az ágyban. Aztán nap nap után egyre hátrálok az ajtó felé, végül kívül kerülök a nyitott ajtón, aztán egy nap már be is csukhatom. Amikor már integetsz vagy puszit dobsz, akkor már tudom, hogy mehetek: ez a jel, hogy elérkezett a nap).

Méreteket nem tudok, de kb a 86-os ruhák jók, és felöltözve 12 kiló fölött vagy – tudom, mert minden egyes fürdőszobalátogatáskor megméred magad. A hajad egészen bebarnult a nyári szőkéből, és mióta kinőtt a nyakad, egészen kisfiús vagy. Van pocakod is, de nem vagy kövér, inkább izmos. Nem is csoda a rengeteg mászkálástól meg mászástól.
Mostanában voltunk többször fürdőben, hát alig lehet kivenni a vízből, akár hideg, akár meleg. Egyészen más élmény, mint tavaly ilyenkor. Itthon is szívesen pancsolsz, bő fél órát simán elvagy a kádban. (Most is épp fürdesz, míg ezt írom a vécé tetején ülve.) Szeretsz még legózni, már egyész ügyesen rakod össze a darabokat. És főzni, főleg ha kapsz némi száraztésztát is az edényeidbe. Már ca. egy kilómétert tudsz egyben gyalogolni, bár az irányokkal még baj van: mindig csak itthonról elfele, vagy pont nem arra, amerre én menni akarok. Tegnap este is kimentünk sétálni, hogy megnézzük a karácsonyi fényeket a házak udvarán. Jó messzire elmentünk már, de még mindig nem akartál visszafordulni az istennek sem, én meg már előre latolgattam, hogy mennyit foglak így cipelni. Aztán mikor némi játékkal próbáltalak hátra arcra bírni, akkor lefeküdtél az aszfaltra, és ott kacagtál meg nézted a lámpákat, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
Hát így éldegélünk. Vannak rossz napok, amikor már reggel azt számolgatom, hogy mikor lesz már végre este (hat fogad nő egyszerre, nem csodálkozom), és vannak szépek és könnyűek, amikor minden perc móka és kacagás. De ne feledd, bármilyen nap is van, én mindig szeretlek.

Hozzászólások lezárva.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum