Gyerek-zene, part 2

Tegnap végre megkerestem (és megtaláltam) a rég nem látott fuvolámat. Szépen megtisztogattam, összeraktam – Jónás izgatott áhitattal figyelt – és elkezdtem rajta játszogatni. Jónás nemsokára elrongyolt valahová, és visszatért a furulyával, majd velem együtt fújta. Így zenélgettünk együtt vagy húsz percet. Mondtam már, hogy nekem a legmeghittebb családi – összetartozós élményem a felnőttkoromból az, amikor egy-egy öszejövetel alkalmával együtt zenéltünk, csak úgy spontán?
Jónás este a furulyával aludt el.

Gyerek-zene

Én egy olyan családból származom, ahol a zenének, az éneknek és a hangszereknek központi szerepük volt. Ugyan a zenei stílus eléggé be volt határolva (vallási neveltetés), ez volt egyik legfőbb és engedélyezett szórakozásunk (a részletekbe most inkább nem mennék bele – mondjuk mikor a tankonyvek alá dugva, titokban tudtam csak olvasni az Úton hazafelé-t és egyéb bűnös könyveket).

Lényeg a lényeg, énekelni szerettem és tudtam is, és tizenhat éves koromra három hangszeren tanultam meg játszani úgy, hogy sose láttam zeneiskolát belülről, és soha senki nem szólt rám, hogy kislányom, gyakorolj.

Aztán elröppent egy-két évtized, gyerekem lett, és egyik nap – mikor mindenki a Halász Judit koncertről áradozott – elkezdtem komolyan gondolkodni a gyerekek zenei nevelésének szükségességén illetve mikéntjén.
Először is rögtön elszégyeltem magam, hogy a gyerekem még soha nem hallgatott Halász Juditot. Úgyhogy reggeli közben rögtön el is indítottam neki egy kilencven számból álló playlist-et. Jónás leszarta. Én pedig fél óra múlva meguntam és kikapcsoltam. Merthogy az a helyzet, hogy nekem ezek a gyerekeknek szánt együttesek és énekesek – pontosabban a zenéjük – az agyamra mennek. Előre is elnézést kérek minden rajongótól – tudom, hogy a korosztályom jó része az, illetve az lesz, mire anya lesz – én elismerem és nagyon nagyra tartom a művészek munkásságát, Halász Judit pláne nagyon megható is és egy zseni, nem erről van szó. Hanem hogy a mai anyák szerintem a saját gyerekkori élményeikre asszociálnak, mikor ezt hallgatják, így automatikusan bekapcsolnak pozitízv élmények, és a zene is megtelik ünneppel. Én meg nem hallgattam ezeket a dalokat gyerekkoromban, ergo nem kap extra töltetet, és így csupasz felnőtt füllel inkább nem szeretném hallgatni, mint igen.
Na de ennyit rólam. A fő kérdésem inkább az volt, hogy a gyerek, a gyereknek szüksége van ezekre a dalokra? Pontosabban, milyen zenére van szüksége? Jónásnak pici kora óta éneklek és mondókázok, ált. a hagyományos illetve népi énekeket (ez az egyik kedvencem lett). Ezekkel nyugtattam meg, altattam el, szórakoztattam nap közben. De zenét csak olyat hallgatott, amilyet én is: felnőttzenét. Egyre inkább elkezdte igényelni, már reggel mutogatja a hifit, hogy lalalalala, kapcsoljuk be, és aztán a tetszését vagy nemtetszését tánccal fejezi ki. Az apja elekronikus zenéire lendületesen bólogat és csápol egy éves kora óta, az én zenéim közül Parov Stelart szereti a legjobban, ahogy meghallja, vigyorogva táncolni kezd, rázza a kis seggét, nem tudom, honnan vette a vicces mozdulatait, bár gyakran táncolunk együtt. Kedvence még a jazz, afrikai zene, és a hangszeres népzenét is szereti.
Szóval a kérdés: ha a gyerek nem zenei sivatagban növekszik, tehát van lehetőség megismerkedni különféle zenei irányzatokkal Rammsteintől Tchaikovsky-ig, és szabadon választhat is, ha tud, akkor emellett mennyi “gyerek zenére” van még szüksége, főleg ha számottevő érdeklődést nem mutat? Vagy később lesz fogékony rá? Vagy úgyis azt szereti meg, amit sokat hallgat és ismer? De mégis jó lenne, ha tudna énekelhető gyerekes dalokat a zokniról meg ilyenekről, nem? De hiszen tud, amiket én éneklek neki, zenebölcsibe is elviszem néha (nem érdekli) és a Vukkot is ismeri. Szóval szaranya vagyok, ha a gyerek nem hallgat Halász Juditot?

Ökológiai gazdálkodás

Ma voltam a biokertész tanfolyam első napján, ahol kiderült, hogy inkább minősített ökogazda tanfolyam lesz, és úgy jöttem haza, hogy kell nekem egy föld, most.

Hóban futás

Hogyan máshogy kezdhetném az új évet, mint futással? (Valójában szexszel kezdtem, de az most nem tartozik ide.)

Ugye azzal a mondással riogatnak, hogy majd egész évben azt fogod csinálni, amit az első napon, úgyhogy igyekszem minél kevesebbet takarítani és pakolni, és minél több kívánatos dolgot tenni, példának okáért elmenni mínusz öt fokban terepre, hóban (és hóesésben) futni. Mert futni jó, mert az erdő jó, mert a hegy jó, mert a hó jó, mert a hóesés jó, mert a levegő jó. Csak a végére lefagyott a seggem.

Egyébként valami oknál fogva újra normális tempóra voltam képes, pedig az utóbbi hetet inkább evéssel, semmint sporttal töltöttem. Bár ha jobban belegondolok, a buckasí erősen edzi a combizmokat – lehet, hogy ennek köszönhetem. Ja, mert így télire elkezdte pulzuskontrollal futni, mert mindenki mondja, hogy az milyen jó. És hogy az elején ugyan lassabb leszel, mint korábban, de idővel ugyanolyan  – sőt jobb – teljesítményre leszel képes alacsonyabb pulzus mellett. Namármost az én hosszú futásaim is átlag 155-163 bmp-vel fejeződtek be, úgyhogy szerintem nagyon rám fért (volna) ez az edzésmódszer. Csakhogy én vagy túl keveset futok ehhez, vagy valamit elbénázok – de egyre csak lassabb lettem, néhány hét után már a hét perces tempó is megerőltető lett, pedig korábban simán ment az átlag hat. Úgyhogy két hete sutba vágtam a pulzusmérőt, és azóta újra úgy futok, ahogy jól esik. Ennek köszönhetően ma újra volt 5:45-ös kilométerem, juhé.

A tavalyi évet az endomondo tanulsága szerint 533 kilométerrel fejeztem be, és augusztusban futottam a legtöbbet, 85 kilométert. Futottam két félmaratont, az egyiket terepen, és indultam még jó néhány versenyen. Cooper teszt eredményem a korcsoporti besorolás szerint kiváló. Legemlékezetesebb futásom az éjszaki fejlámpás terepfutás volt, legszebb eredmény pedig mindig az épp soron következő egyéni csúcs. Mikor először futottam szülés után, mikor először futottam le egyben 10 kilométert, mikor először futottam le 10 kilométert egy órán belül, a félmaratonok, az erdei futások. A mai két őz, akik keresztbe futottak előttem az úton, az infarktust hozva rám.
Mikor márciusban elkezdtem futni, még nem gondoltam volna, hogy ennyi élményt tartogat számomra ez az év, és hogy az unalmas és szörnyű futás ilyen jó is lehet.

Jövő évre nem tervezek, vannak más prioritások (gyerek), de futni biztosan fogok. Maratont majd a második gyerek után.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum