Húsvét

-Jónás, mi legyen ezen a tojáson?
-Boár!

Így aztán van bogaras meg cicás meg nyulas húsvéti tojásunk is. Csodálom, hogy végül pókos meg buszos nem lett.

tojás

Reklám

Mostanában volt, hogy néztem tévét is, és az egyetlen reklám, ami nem idegesít – sőt tetszik is – az ez. Főleg Haumann Péter miatt, a hangja miatt, ahogy mondja.

 

A sok fb síránkozásra reagálva

Remélem soha, de soha nem lesz olyan életem, hogy említésre méltó problémám legyen az, hogy vasárnap miért nincsenek nyitva a hiperek és plázák.

Webdizájn

Komolyan nem tudom, hogy végülis miért nem foglalkozom grafikával vagy webdizájnnal. És főleg hogy miért nem is akarok.
Pedig ez azon kevés dolgok közé tartozik, amit borzasztóan élvezek. Igazi flow élmény, és nem sajnálom rá se a gyerek alvásidejét, se a sajátomat, és alig várom, hogy folytathassam. Most épp egy prospektust meg egy honlapot készítek, merő szeretetből csak, és imádom, pedig még messze nem vagyok megelégedve a végeredménnyel.

Tizennégy éve már annak (atyaisten), hogy Bécsben bébiszitterkedve kitaláltam ezt magamnak. Meg is vettem két méregdrága angol nyelvű könyvet (pedig akkor még nem is tudtam angolul) a témában, az egyik a Dreamweaver 4.0 volt, a másikat nem tudom. És számtalan estén keresztül rágtam és tanultam, angol könyvből, német gépen, magyar ésszel. Aztán pár honlapterv után elkezdtem azt érezni, hogy nem vagyok elég jó. Vagyis nem is így volt. Nézegettem a világ legjobb webdizájnjai gyűjteményt, és arra gondoltam, hogy basszus, én ilyet sose fogok tudni. Egészenbiztosan. És ha valaki tud ilyen jót, én meg nem, akkor nyilván azt a másikat fogják megbízni, és meg nézhetek ki a fejemből. Amúgy is egyedül vagyok, magamra utalva, albérletben – nem engedhetem meg magamnak ezt a kiszolgáltatottságot.
Így hát lassan abbahagytam az intenzív tanulást, hazatérve pedig inkább közgazdásszá képeztem magam, mondván, hogy arra mindig van szükség. Pedig hát közgazdász lányokkal Dunát lehet rekeszteni, mostanra viszont lenne tíz év webdizájn tapasztalatom, és lehet, hogy én lennék az a legjobb. Ezt mondjuk nem hiszem, de volt olyan időszak ez elmúlt évtizedben, amikor szépen lehetett volna keresni vele. És nem is ez az elsődleges szempont, hanem hogy élvezném a munkám. És az megfizethetetlen.

És továbbra sem értem, hogy miért nem akarok ezzel foglalkozni, hogy miért nem veszem a fáradtságot, hogy rendesen megtanuljam, hogy miért félek még mindig attól, hogy nem vagyok elég jó. Na és? Nálam sokkal rosszabbak is csinálják.
Az aktuális kifogásom az az, hogy ma már bárki összerak egy honlapot pár óra alatt, ez már egy letűnőfélben lévő szakma. Pedig biztos nem az.

Időszámítás

Már nem tudom, hogy melyikünk volt az, aki figyelmeztette a másikat, hogy ne feledkezzünk meg a vasárnapi óraállításról. Csak arra, hogy vasárnap reggel konstatáltuk, hogy a rádiós ébresztő és a telefonok is átálltak maguktól. Nap közben kicsit vacilláltam, hogy hogyan tologassam kicsit Jónás alvását, de hétfő reggel teljesen elégedetten állapítottam meg, hogy csodák-csodája, de a gyerek egy nap alatt tökéletesen átállt.

Aztán az lett a furcsa hétfőn, hogy este hat körül sötétedett. Nem lenne ez baj, de múlt héten is így volt, óraállítás előtt. Az viszont már módfelett különös volt, hogy az autó órája még mindig egy órával többet mutatott, holott az őszi időszámításra nem is állítottam át (macerás), mondván, hogy most márciustól újra jól fog járni. És erre mégsem. Ez már végképp nem fért a fejembe.

És akkor este összenéztünak a férjemmel a fürdetőkád fölött: te figyelj, biztos, hogy most hétvégén volt óraállítás?
Nagyon jót röhögtünk magunkon, hogy ilyen simán megvalósítottunk egy nyári átállást. És az is eszembe jutott, hogy ha néhány éve múlva, ha már nem is lesznek mechanikus órák, hanem minden magától áll át – akkor simán el lehet venni az emberektől az időt, anélkül, hogy észrevennék. De ilyenekről már írtak regényeket.

Babanapló – 1 év 10 hó

Szia Kisbékám!

Borzasztóan ráérek, úgyhogy irogatok neked. Itt vagyunk a Mamiéknál, te a lábamnál lévő kiságyban alszol, én meg az ágyból internetezek.
Szeretsz itt lenni, és szereted a nagyszüleidet is. Tetszik, hogy mindenki rád figyel, hogy van süti, és hogy más, mint otthon.

Lassan két éves leszel, és sorra növöd ki a téli ruháidat is. Jóformán ovodásnak tűnsz – furcsa.
Önálló vagy nagyon sok mindenben: hónapok óta egyedül eszel mindent (már a levest sem csurrantod ki), egyedül iszol (pohárból, üvegpohárból is), meg tudod mosni a kezed és a szád, zuhanyzol, szappanozol és hajat mosol, ilyenek. Új kedvenced a motorozás: hosszú kirándulásokat teszünk szinte minden nap. Naponta kétszer ki kell vinnem téged, különben nem lehet bírni veled. Így mostanában délelőttönként együtt dolgozunk a kertben (például én gereblyézek, te pedig beteszed a kosárba az összegyűjtött leveleket), délután meg kirándulunk vagy motorozunk – ha lehet, akkor másokkal együtt.

Továbbra is lelkesen dolgozol – ez megkönnyíti az én életemet is. Könnyebb így elvégeznem a házimunkát, mert jössz velem, és te is törölgetsz meg porszívózol meg felmosol (simán felporszívózod a lépcsőt is, vállalható eredménnyel). Ha már lépcső: már egyedül, állva is közlekedsz rajta, egész gyorsan. Idegen helyen azért még fogom a kezed.

Lelkesedsz a könyvekért: folyton hozod őket, hogy mes. De most már egyedül is elnézegeted őket egy jó darabig. Könytárlátogatók is lettünk: egyrészt, mert jó móka gyerekrészleg egy-egy esős délutánra, másrészt meg nem kell hetente két új könyvet vennem.

Tegnap volunk fürdőben, a vizet továbbra is imádod. Karúszóval egyedül elúszkálsz, amerre akarsz, és már hosszú csúszdákon is lecsúszol egyedül. Akkor sem sírsz, ha a végén víz alá merülsz, csak prüszkölsz és nevetsz.
Szívesen rajzolsz, és noha tudod, hogy csak papírra szabad, már áldozatul esett a fal és a székhuzat is.
Játszótéren csúszdázol, megülsz a mérleghintán, dobod és rugod a labdát, és nagyon szereted a gyerekek társaságát. A telepi kis barátodat folyton emlegeted, névvel, olyankor is, ha csak autóval elhaladunk arra, amerre motorozni szoktatok.

—-

Eltelt néhány hét, nem fejeztem be, most folytatom az írást. Napok óta tervezem már, fejben gyűjtögetem a dolgokat. A legviccesebb, hogy intenzívre kapcsoltál beszéd tanulásban. Minden nap mondasz néhány új szót, és ez mindig nagy mulatságra ad okot. Másnak lehet, hogy nem olyan vicces, hogy kiveszlek az autóból, és te egyszerre azt mondod, hogy futáás, de nekem, mikor először mondod, ráadásul pont abban a hangnemben, amelyben én is szoktam, végtelen nagy mulatság forrása.
Most úgy állunk, hogy amit eddig csak szó-elővel illettél (pl. te – tej, mes – mese) az maradt is így, a megszokott módon. Az új szavakat viszont szépen kimondod, de csak a két szótagosakat. Séta, tészta, répa, borsó, lapát, vigyázz, papucs, pulcsi, tojás, ésatöbbi. Számolsz, is, persze össze-vissza, a hat és a hét a kedvenced. A mai új szavak: kulcs, viszlát, Pupa gyere! (engem utánoztál, ahogy hívtalak).

Még mindig imádsz bújócskázni, mégpedig úgy, hogy bemész a sötét hálószobába, magadra csapod az ajtót, és várod, hogy bemenjek megkeresni téged. Egy pöttyet sem félsz a sötétben, sőt, ha valami morgással megijesztelek, azt élvezed igazán. Megtanultál bebújni a gardrób szekrénybe is, és magadra húzod a tolóajtót, elsőre alig találtalak meg. Vagy bebújsz a tuják közé úgy, hogy se elölről, se hátulról nem látszol. Vagy az előszobai óra-paraván mögé, ahol még az egyik lábadat is felhúzod magad alá, rém vicces.

Imádod a puha dolgokat: a plüss állatokat (a bagollyal, a békával és a babával alszol), a puha plédeket, pulóvereket, a csiklandozó hajamat a bőrödön. Olykor saját magadat cirógatod a coffommal, aztán meg bennünket. Ha pedig egy másik kisgyereken valami puha ruha van, akkor egész délután őt üldözöd, hogy simogathasd. Amúgy is kedves vagy a gyerekekkel, verekedésnek már nyoma sincs, inkább ölelgeted meg puszilgatod őket. Felnőtteknek is szívesen adsz puszit.

Lefekvéskor elkezdtem veled azt játszani, hogy megpuszilgatom a talpadat – hogy jóéjszakát lábacskák – mielőtt bebújtatom őket a pizsamába. Te meg rákaptál, hogy te is megpuszilgatod magadnak, reggel és este is, nagyon cuki.

Így mennek a napok. Most, hogy tudom, hogy nemsokára már négyen leszünk, te meg pár (fél?) napra majd bölcsibe mész, így még jobban értékelem az együtt, kettesben / hármasban töltött időt. És lassan itt a második születésnapod is. Jól megnőttél, elröppent az idő, Kisszivem.

Pénz

Az utóbbi másfél hétben több pénzt kerestem, mint egész életemben bármikor egy hónap alatt. Mégis úgy érzem, hogy nem csináltam semmit. Persze a pénzkeresetnél az a jó, ha tartós, megismételhető és megbízható – szóval még nincs kánaán, csak egy kis csillagszóró. Leginkább azért fontos, hogy elhiggyem, hogy lehet.

Egyébként sokkal jobban foglalkoztatnak a kelő palántáim, melyeket most átköltöztettem az ablakba.

Tavaszi kert

Nálunk a nőnap az egyenjogúság jegyében zajlott: kibéreltünk egy rotakapát, és felváltva toltuk.
Igaz ugyan, hogy én vállaltam a kisebbik részt a munkából, de legalább elmondhatom, hogy ilyet is csináltam már. Ez egyébként viccen kívül öröm volt. Emlékszem, tavaly több hétvégét is igénybe vett a komposzt- és trágya teregetés, ásás, csepegtető csövezés, ültetés. Most pedig szűk másfél nap alatt végeztünk mindennel: termékeny, mulcsozott talaj, befektetett öntözőrendszer és vetett magok (#vetésforgó, #növénytársítás) várják a jobb időt.

Idén palántázásra és csíráztatásra is adtam a fejem, halvány gőzöm sincs, hogy mi lesz belőle, de jelenleg 60-60 paprika- és paradicsommag (összesen hat féle) figyel joghurtos dobozokban a fürdőszobai kazán tetején (itt van fény, meleg, és itt nem éri el Jónás. Aki a fűszernövényeimet már beszántotta játszásiból – viszlát bazsalikom). Ha nem jönnek ki, még mindig lesz időm kész palántát venni.

Hányás helyett

A legdurvább terhességi tünetem, hogy élek-halok a narancsért.
Főleg délután jön rám, de volt már úgy, hogy az ágyból keltem ki miatta. Végül is rosszabb is lehetne.

Tavasz

Ez a tél nem volt se hosszú, se rossz. Máskor alig birom kivárni a végét, de most sütött eleget a nap, a karácsony után leesett hó pedig egy hónapig megmaradt.
Most pedig már vége is, hisz negyed hatkor még világos van, és a kéményeken énekelnek a feketerigók.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum