Orgona

A konténerek mellett még mindig ott az orgonabokor – már lila rajta a virágzat, de a szirmok még alig bomlottak. Néhány nap híján két éve is itt álltam mellettük, beszívva az illatukat, csodálkozva, hogy míg én a szülőszobán voltam, idekint beköszöntött a tavasz. És próbáltam szokni a gondolatot, hogy nekem már van egy fiam. Egy fiam, aki akkor épp a kék fény alatt feküdt, három napos volt, és én a nagy öröm mellett épp azon aggódtam, hogy vajon mikor mehetünk végre haza, és vajon lesz-e végre tejem, és minden rendben lesz-e.

Most is itt állok, de a kis besárgult fiam már otthon van, kicsattan az egészségtől és a huncutságtól, és vasárnap ünnepeljük a második születésnapját. Én most csak a vércukor terhelésre várok, de a hasamban immár ott a második baba. Aki talán szintén itt fog megszületni, na nem az orgona és a konténerek mellett, de ebben a kórházban. Addigra már nem lesz virág, csak a poros, fáradt levelek. De nekem az orgona már örökre az anyaságot fogja jelenteni.

Hozzászólások lezárva.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum