Málna és len

Hajlamos vagyok olykor azt hinni, hogy anyaként otthon lenni egy gyerekkel valamilyen bezártságot jelent. Hisz nem járok dolgozni, sok a dolgom, és még egy fodrász látogatás is óriási szervezést igényel.
Viszont a régi, gyermektelen időkben mikor volt olyan, hogy csak úgy kapom magam, és átruccanok Drégelypalánkra egy kis málnáért (khmm, tizenöt kilóért), odafelé az Ipolyba dobálunk kavicsokat, visszafelé egy panorámás dombtetőn ebédelünk Jónással, a szlovák oldalon pedig a délutánt kék len-mezőkön (?) töltjük fotózással? Persze, nem ez a mindennapi, de rajtam áll, én szervezem az életem, a dolgaim, feladataim. Olyan, mintha egyéni vállalkozó volnék. Sokat dolgozom, de legalább úgy és akkor, amikor akarok.
Most is kora estig kirándulgattunk ugyan, de utána eltettem a rengeteg gyümölcsöt, részint a fagyasztóba, részint üvegekbe, felét maggal, felét nélküle (nagyon jó és gyors passzírozási technikát fejlesztettem ki, sajnos már csak a legvégére). Két befőzés közben dolgoztam még a férjemmel is egy órát a kerítésen, mert ahhoz ketten kellettünk. Végül tíz óra lett, mire elmosogattam. De akkor is, panorámás dombtetőn ebédeltem és végre degeszre ettem magam málnával. És ez jó így.

DSC_5380_1_sapphire

Hozzászólások lezárva.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum