Betolakodó

Ülünk a galérián az íróasztalnál, lassan este tizenegy, mikor a szemem sarkából egyszercsak meglátom, hogy egy sötét négylábú valami átmegy a nyitott fürdőszobából a vendégszobába.

Tisztára pánikba estem, hogy mi az isten mászkál a lakás első emeletén, és hogy került ide. A férjem váltig állította, hogy képzelődtem, de ez a kilátás sem volt túl kecsegtető, hogy már ilyeneket hallucinálok. Úgyhogy vettem egy mély levegőt, és igazamat bizonyítandó bementem a szobába, és becsuktam magam mögött az ajtót. Nehogy már kiszökjön, bármiféle szörny is az.
A szobában néma csend, a zörgéseimre sincs semmi válasz. Már épp kezdek beletörődni, hogy csak ébren álmodom, mikor az ágy alatt meglátom a világító szempárt. Szerencsére rögtön látszott, hogy egy macskához tartoznak, és nem egy szörnyhöz.

Innentől egy fél órás huzavona kezdődött, mert szegény macsek meg volt ijedve, és hülyébbnél hülyébb helyekre mászott be, és foggal-körömmel ragaszkodott a helyzetéhez. De aztán csak kitessékeltük.
De hogy hogy került ide, az emeletre? Jó, hogy nyitva van itt fent az ablak, de a párkány a földtől úgy négy-öt méter.

Hozzászólások lezárva.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum