Kemence

Tegnap úgy döntöttünk, hogy töltünk egy szép nyárvégi napot hármasban. Ennek megfelelően elautóztunk Kemencére, mert épp előző nap hallottam a kisvasutas interjút a rádióban, és kedvet kaptam némi vonatozáshoz. Mármint főleg azért, mert tudtam, hogy Jónás imádni fogja, és mert én már nem sok fizikai aktivitásra vagyok képes, harmadrészt mert a pollenallergiás férjemnek talán ideális célpont a Börzsöny mélye.
Az a lényeg, hogy a kisvasút icipici és tök jó, egy kétévessel ideális program. A múzeum is érdekes, a környék akadálymentesített és van egy csomó patak. Vagyis csak egy, de csomó helyen megközelíthető. Mi a végállomástól egy kilóméterre eső részt választottuk, ahol a délután jelentős részét el is töltöttük. Egyrészt, mert Jónás imádott a patakban játszani (persze csurom vizes lett), másrészt jó hűvös volt, harmadrészt olyan szép volt a csobogó patak partján ücsörögni. Néhány résen besütött a nap, szikrázott a víz, és igazán remek képeket lehetett ellen súrlófényben készíteni. Utána pedig jót kirándultunk a használaton kívüli síneken, leszakadt vasúti hidacskákon – itt vezet egyébként az országos kék is.

Az egyetlen szomorúságom, hogy nem vittünk fürdőruhát (kisvasútra minek), pedig találkoztunk az ország talán legjobb strandjával: bent a Börzsöny hegyei közt, erdők ölelésében, kisvasúttal a kerítés mögött bújik meg a Kemencei strand. Gondolom, csak igazán meleg napokon élvezhető, de most igazán meleg nap volt, és szívesen megmártóztunk volna, de rajtam még melltartó sem volt, nem hogy bikini, úgyhogy elnapoltuk az ötletet jövő nyárra.

Az estét aztán Vácott töltöttük, amely most sokkal szebb és szerethetőbb mint akkor volt, amikor még sokat jártam ide.

Reklámok

Hozzászólások lezárva.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Legutóbbi bejegyzések

Archívum