Lassan véget ér a kerti szezon. Még ugyan bőven van mit betakarítani, de új termés már nem nő, már csak reménykedem, hogy a meglévők beérnek még a fagyok előtt.
A fényképek tanulsága szerint március elején láttunk munkának: rotakapával fellazítottuk a földet (mekkora ötlet volt a kapa bérlés: rengeteg munkától kímélt meg) és beforgattunk irdatlan sok komposztot. Rendeltem az internetről egy gazdától egy csomó bio és őshonos vetőmagot, mely mint később kiderült, elég nagy pénzkidobás volt, mert jó részük – főleg a szabad földbe vetettek – nem, vagy alig kelt ki. Szerencsére a tavalyról maradt magokat is elszórtam, végül főleg azok teremtek. A vetésforgó miatt sok tervezést igényelt a kert felosztása, de végül sikerült jó megoldást találni.
Idén először saját magam palántáztam a paprikát és a paradicsomot is, nem csak a tökféléket. Ez jól sikerült, meglepően jól.
Most először próbálkoztunk komolyan a mulcsozással is. Sajnos kevés volt a mulcsozó anyagunk, főleg a kerti kaszálékot, a fűnyesedéket és a kihúzott pillangósokat (borsó szár, baba szár) használtuk. Azt vettem észre, hogy akkor jó, ha gyakran terítek alájuk, nagyjából hetente – de ezt nem mindig sikerült megoldani. Némelyik növény alá egy idő után már nem is kell, mert eltakarja a saját talaját, de pl. a paradicsom és a paprika szépen meghálálták. Gazolni így is kellett, meg nem lehetett minden növényt mulcsozni, úgyhogy minden munkától nem kímélt meg, de azért számított.
Munkaigény: volt egy-egy időszak (március és május), amikor nagyon sok munkát adott, de a többi időszakban átlagosan heti egy délutánt töltöttem kint. Ennyi idő alatt mindennel végeztem, hisz az egész kert alig 60 m2 (minusz az utak). Ami még időigényes, az a betakarítás és a feldolgozás, ez adagonként ca. 2 órát vesz igénybe.
Összességében végtelenül büszke vagyok magunkra (főleg magamra, mert szinte egyedül én csináltam, ráadásul az egész szezonban terhes voltam). Nem is feltétlen a számszerű eredményre, hanem arra a javulásra, amit az évek alatt elértünk. Hogy az első év fonalféreg nagyságú répái után idén alkar vastagságú is van (a ma felhúzott legnagyobb példány fél kilós volt). Hogy minden egyre több, egyre jobb és egyre könnyebb. Mindezt vegyszerek használata nélkül, teljesen természetesen, bio módon értük el. Alkotunk, teremtünk valami olyan dolgot, ami hozzáad a világhoz, a mi világunkhoz. Mindemellett valami pótolhatatlant tanítunk a gyermekünknek is, aki végig mellettünk van, látja a fejlődést, a kudarcokat és a sikereket, a természet körforgását, a munka örömét, a büszkeséget, a tudást, a teremtést, az igazi ízeket és az egészséges életmódot.
Nézzük az eredményeket:
Saláta: saját magról vetettem ősszel, rengeteg lett, nem győztük enni. Már nő az új széria. Fogtunk magot is.
Újhagyma: ősszel ültetett, dughagymáról. Kb a fele jött ki, a többit kikaparták a macskák, hiába tettem rá ágakat.
Sárgarépa: ma szedtem föl a javát. A bio magról ültetett semmilyen nem lett, az Amsterdam ott lett jó, ahol alaposan kiegyeltem, a Nantes óriásira nőtt (ezek mind tavalyi magok voltak). Összesen mintegy 8-10 kiló lett a két sorban, ami bődületesen jó eredmény, tekintve hogy első éven szinte használhatatlan volt a termés, tavaly is tán fél kiló ha lett. Irtó büszke vagyok a 8 cm átmérőjű répáimra, de mondjuk a kisebbek a finomabbak.
Fehérrépa: Szintén maradék magból. Főleg a zöldje jó, a gyökere nem túl nagy.
Sonkahagyma: bio mag volt, kikelt de valahol felszívódott, mert már nyoma sincs
Fehér hagyma: bio mag, ki sem kelt
Zöldborsó: A bio mag szegényes termést hozott, a tavalyi maradék Debreceni bőtermő alig kelt ki, viszont a tavalyi Kelvedon csodája bőven hozott. Madzagos kordont építettem neki, és rohadt sok termést leszedtem. Sajnos sok volt a kukacos, nem is tudtam, hogy a borsó kukacosodik. Permetezni kellett volna, persze csak bio cuccal. Rengeteget dolgoztam a kifejtésével, de sok kiló lett.
Zöldbab: a bio Máramarosi karós úgy nőtt, mint a güzü, de termése kevés volt. A kukoricára futtattam, mely szintén használhatatlan lett. Ellenben még a kerítésen kívüli akácfákon is bab fut. Ellenben a tavalyi bokorbab maradék jól hozott, 4-5 kiló lett egy fél soron, finom volt.
Mángord: bio mag, összesen egy tő kelt ki, de az legalább jó nagy lett. Ma szedetem le, még nem készítettem belőle semmit, kíváncsi vagyok.
Sóska: elnyomta a paradicsom és a bab
Kapor: azt mondják, az nő mint a dudva – hát nálam évek óta nem marad meg
Uborka: bio magról kelt, szart sem ért
Cukkini: bio magról palántázott, irdatlan sok lett, az utóbbi időben már talicskával mentem a temésért, és már nem csak én, de a szomszédok is unják. Tele van vele a mélyhűtő is.
Tök: bio magról, alig lett valami. A palánták szépek voltak, jól megindultak, sok virágot hoztak, de termés alig lett rajtuk. Az istengyalultán – amire nagyon kíváncsi voltam – egy sem lett.
Sütőtök: A kertben már nem maradt neki hely, úgyhogy a komposztra ültettük. Úgy nőtt, mint akit húznak, dugig volt virággal, de egy termés sem lett. A tökök közt nőtt ki egy véletlen, egy termés lett rajta.
Paprika: bio magról, saját palántázásról. Elég jó lett, bár kicsit későn indult meg, most van rajta igazán sok (az egyik tövön pl. 32 termést számoltam meg ma). Sajnos ilyenkor már lassan érik be, ha egyáltalán.
Paradicsom: bio magról, saját palántázás. Valami hihetetlen nagyra nőtt, nem győztük a kordont húzni neki. Rengeteg sok lett rajta (a zöldekkel együtt biztos volt vagy ötven kiló, de lehet, hogy jóval több is), még most is iszonyú sok van, de már necces, hogy beérik. Még ma is rengeteg friss hajtást vágtam le róla, tele virágokkal – de muszáj volt, hátha így segítem az érést. Nagyjából embermagas kordonon nőnek, pedig javarészt determinált fajták (én legalábbis úgy rendeltem).
Eper: apósomtól kaptunk tavaly három cseréppel, azt ültettük szét ősszel. Meglepően sokat hozott (4-5 kilót), és nagyon finom volt.