Addict

Van egy pár függőségem – károsak és ártalmatlanok, nyíltan vállaltak és titkosak egyaránt. Az egyik a körömlakk mánia. Lassan kétszáz darabra rúg már a készlet, pedig évek óta alig veszek. És igen, még mindig van időm festeni, pedig mindenki azt ígérte, hogy gyerek mellett majd úgysem lesz. Pedig igaz az a mondás, hogy amire akarod, arra van. Na most ez nem lenne fontos, de mint mondtam már, addikció. És az sosem a fontosságról szól.

Ami vicces, hogy lassan a világ (na jó, háztartás) sok bajára is a körmös dobozban találok megoldást. Például most vettem egy használt fehér kiságyat, amelyről itt-ott le volt jőve a festés. A férjem teljes lakkozást javasolt, de én tettem titokban egy próbát: a lazúros borításon a francia manikűrös lakk-toll azonnal eltüntette a hibákat, pár perc múlva már a helyüket sem lehetett megtalálni. A nyomógombról lepattant festéket a legjobban fedő fekete lakk pótolja, a gyerekszobába az egyszerű Ikeás fogantyúból fűből kinövő gomba lett néhány ecsetvonás után, a legdurvább viszont az emeleti vécénk. Hetekig tartó fejtörés és sikertelen kísérletek tucatja után négy tekercs körömdíszítő szalagot ragasztottam fel az új, sötétkék festékre, és épp ilyen lett.
Mostanában a férjemre is ragadhatott valami (mármint nem szalag, hanem tudomány), mert olykor-olykor megkérdezi, hogy van-e ilyen vagy olyan festékem, kell valamihez.
Nem tud lehetetlent kérni. Már katalogizálnom kellett, hogy áttekinthessem őket:

DSC_6261_1k

Hozzászólások lezárva.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum