Mindennapok, a túlélésen túl

A túlélés helyét lassan átveszi valami minőségibb, úgy mint önállóság és napi rutin kialakítása, a nehezén talán már túl vagyunk, Jób győz.

Már második napja egyedül vagyok a két gyerekkel, és egész jól megy. Nem sok mindenre van időm, de lemenedzselem a napot, mindenki eszik-iszik-fürdik-alszik, és estére még a hajamat sem téptem ki. Mondjuk tiszta favágás így a nap, semmire nem jut idő, de azzal áltatom magam, hogy idővel jobb lesz.

A felmetszett hasam már nem fáj annyira, járni is tudok, ma egy kilométert sétáltam a két gyerekkel az őszi napsütésben, hihetetlen előrelépés. A melleimből már nem folyik vér (ellenben tej sem – na jó ez nem igaz, mindjárt mondom), és már nem vonítok minden etetésnél. Igaz, hogy ehhez antibiotikumot kell szednem, mert két a hét alatt benyalt harmadik mellgyulladás már nem akart elmúlni az istennek sem. Igen, látott szoptatási tanácsadó, minden LLL irányelvet és tanácsot betartottam illetve kipróbáltam. A tanácsadó szerint kis mértékű anatómiai eltérések (mármint a gyerek szájában) állnak a háttérben. Szóval seb még mindig van, de kisebb. Viszont a sorozatos gyulladások miatt tej is kevesebb van benne, nekem ez mindig így van, Jónásnál is így volt. Lehet, hogy idővel majd visszaszaporítom, viszont most nem mindig elég. Az mindenesetre ijesztő, hogy milyen szoptatás maffia van itthon, megtagadnak minden olyan lehetőséget, hogy valóban kevés a tej, pótlást adni emberellenes cselekménynek számít. Tessék gyakran mellre tenni, nem igaz, hogy kevés, blabla, mindenütt ugyanazok a tanácsok. Isten irgalmazzon mindenkinek, aki tényleg nem tud szoptatni. Szerencsére angol nyelven elérhető olyan jellegű tudás, hogy mit tegyél, ha gyulladás következtében kevesebb lett az adott oldalon a tej, és hogyan célszerű pótlást adni, ha szükséges. És nem hiszem, hogy napi 50 milliliter tápszertől összedől a világ, és a fiam sanyarú jövője meg lenne pecsételve. Na, erről ennyit, már én is unom a témát, csak hát eléggé központi kérdés ez most, ettől függ mindkettőnk testi és lelki békéje.

Mondjuk a tápszer téma még megérne egy misét, letöltöttem különböző teszteket és összehasonlításokat, és végül arra jutottam, hogy jobb becsukni a szemet és hinni, hogy nem árt, mert amiket azokban találnak (még a bioban is), az nem embernek való, szó szerint.

Aztán hogy ne legyen egyszerű az élet, az anyakönyvi kivonatban elírták a kicsi nevét, és így küldték ki a taj- és lakcímkártyát is. Mehetek ügyintézni három hivatalba, két gyerekkel, be a városba, különben nem tudom megigényelni a tgyást vagy mi most a neve.

A gyönyörű őszi időnek pedig nagyon örülök, így egy ház körüli séta és falevél gyűjtés is fel tud tölteni egy kicsit – fényt hoz a mindennapokba. Délután pedig elmehetek az Aldiba, egyedül, juhéé.

Hozzászólások lezárva.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum