Szia Kicsifiam!
Látod, lassan két hónapos leszel, és még nem is írtam neked. Igaz, az elő hónapról nem volt sok mesélni valóm, az az összecsiszolódásról szólt. Javarészt csak ettél, aludtál vagy sírtál. Én is gyenge voltam még, neked meg esténként fájt a hasad, és azt hittem, hogy ez hónapokig így fog menni, de egy kis probiotikum (vagy más) segített. Mostanra már kezdesz te is kibontakozni, meg én is magamhoz térni és felvenni az élet fonalát.
Egy hét múlva két hónapos leszel, már nagy baba vagy, négy és fél kiló lehetsz, kigömbölyödtél és kis hurkák vannak a combodon. Édes kisfiú vagy, jó kedélyű, és nagyon sokat mosolyogsz. Mikor jóllaktál és beszélek hozzád, akkor folyton mosolyogsz és gügyögsz, fülig ér a szád, kis cukorfalat vagy. Már a föléd lógatott tárgyakat is szívesen nézegeted és szereted a zenét is. Sírni már csak akkor szoktál, ha valami baj van. Rászoktattunk a cumira is, napközben néha megkapod, mert a bátyád rosszul tűri a sírást: ilyenkor kiabál, hogy csö-önd! Nem hallok semmi! Úgyhogy a családi béke miatt feladtam a cumiellenes nézeteimet. Szerencsére az alvás megy nélküle is, naponta csak pár alkalommal, egy-egy kis időre van rá szükség.
A bátyád egyébként nagyon kedves veled, és folyton mutatni akar neked valamit: Nézd, most rajzolok, nézd milyen szép vonatot építek, nézd, most király palástom van.
Napirended még nincsen, de valamilyen ritmus már kialakult: reggel hét körül kelsz, aztán a tízórai után alszol egy nagyot, főleg, ha kint vagyunk. Aztán délután és este is szunyókálsz egy-egy rövidebbet. Nagyjából három óránként eszel nappal, utoljára este tízkor, aztán éjjel három-négy között, majd újra reggel hétkor. Így egész jó az éjszakai alvásod is, ha minden jól megy, akkor egyszer kelsz. Ilyenkor morgással jelzed, hogy ébren vagy, enni kérsz.
A kis pocid még mindig elég gyenge, zuborog benne mindig a tej, ilyenkor szoktál sírdogálni is, aztán nagy dérrel-durral könnyítesz magadon, és utána megnyugszol.
Jól lehet veled jönni-menni is, az autóban mindig bevágod a szunyát, meg a hordozókendőben is.
Egyébként kinézetre tiszta apád vagy, ha meg sírsz, akkor nagyapád – ilyenkor Kismiklósnak nevezlek, ő utána. Lehet, hogy itt is így foglak hívni.
Most is itt beszélgetsz mellettem a nappali bölcsődben, olykor kiköpsz egy kis tejet, aztán mondod tovább a magadét. Grüü, angüü, áóóó. Édes baba vagy, nagyon szeretünk, és örülünk, hogy a családunkban vagy!