Csúcsteljesítmény idegből

Életem katartikus élményei mostanában szoros összefüggést mutatnak a sporttal.
Tegnap például a gyerekek úgy felcseszték estére az agyamat, hogy már fényeseket láttam, mire fél tízre végre mindkettő elaludt. És az ideggel valamit tenni kellet, úgyhogy gyorsan futócuccba bújtam, és kiviharzottam a házból. Időm nem volt sok, úgyhogy toltam neki, ami a csövön kifért. Úgy két kili után kezdtem megnyugodni. Háromnál már egész békés voltam. Négynél bizakodó, mert még mindig marha gyorsan futottam. Ötnél már újra fényeseket láttam, de immár az oxigénhiánytól. Végül 27 és fél perc alatt letoltam a szokásos távot. Öt és fél perces átlagtempóval. Ami számomra fénysebesség, alacsonyan repülés. Soha életemben nem volt még ilyen gyors 5 km-em. És ez rohadtul jó érzés.

Vasárnap meg hosszút futottam, az meg életem legszebb futása lett. Itthon megterveztem az útvonalat mindenféle jelzetlen ösvényeken, csak úgy találomra, pusztán kinéztem két csúcsot, hogy fel kéne futni rájuk. Olyan kis mezei csúcsokat, amelyekre még turistaút sem vezet. És olyan de olyan szép volt. Virágszőnyeg, ibolyaillat, óriás kopár sziklák, négykézláb mászás a durva emelkedőkön, ezer madár, sóderhegyi gerincfutás alig tíz centi széles ösvényen. Akkor meg lassú voltam mint a csiga, mert folyton megálltam fényképezni meg virágokat szagolgatni, de nagyon jó volt így.
Nem állítom, hogy nem mennék inkább valami kevéssé felfedezett, egzotikus országba, de itt és most, a jelen életkörülményeimben maximálisan értékelni tudom ezeket a csodákat is, és majdnem ugyanúgy tátom a szám egy szép panorámán, mint a Himalájában.

A sport pedig sokkal jobb anyává is tesz. Egy óra squash után birka türelemmel és fantasztikus viccességgel csinálok végig egy dupla fürdetést is egyedül.

Hozzászólások lezárva.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum