Babanapló – 6 hó (Kismiklós)

Szia te kis Aranybogár! Mássz ki a billentyűzetemből, mert így nem tudok írni, és én magamtól bizisten nem fogok emlékezni rád, hogy milyen voltál fél éves korodban, ha nem jegyzetelek olykor. Márpedig kár lenne bármit is elfelejteni, olyan kis cukorzsák vagy. Hét és fél kiló cukor.
Ugyanis az utóbbi két hónapban csak még édesebb lettél, elnézést az ömlengésért, de ha egyszer ez van. Ma mondjuk annyi van a rovásodon, hogy korán keltettél, hatkor már nyikorogtál, felébresztve a bátyádat is, kösszépen. De azóta csodásan elvagy, ettél már jópárszor, szunnyantottál is háromszor, egy hosszabbat délelőtt, amíg futottunk.
Most délután már almát kapsz gabonapéppel, egy jó hete kezdtük ez a szilárd ételt. Először szinte személyes sértésnek vetted, hogy miféle fura ízű dolgot dugok a szádba azzal a rém furcsa eszközzel, amit kanálnak hívunk, és bosszúból szétmaszatolál mindent (úgy kapálózol, hogy képtelenség normálisan etetni), de mostanra már úgy betolod fél perc alatt a tányér pépet, mintha mindig is ezen éltél volna. Ezen kívül csak anyatejet kapsz, ezt is csak a glutén miatt, hátha számít. (A háztartási kekszes védőnői ajánlásra már kifakadtam Jónás idején.) Ennyit az élelmezésedről. Sok hiba nem lehet benne, mert kis pufi vagy.

Na de nem is ez a lényeg, hanem hogy milyen kis boldog baba vagy, az eszem megáll. Napi sírás mennyiséged valahol négy és hat perc között mozog, azt hiszem. Az is csak akkor, ha késik valamiért a kaja. Azon túl alapjáraton kis kiegyensúlyozott, icergő-ficergő vagy, ha meg valaki foglalkozik veled, akkor meg nevetsz, bohóckodsz, sikítozol. Komolyan hihetetlen. Sokat vagy kézben vagy hordozóban (már a csatosat is használjuk), de legalább annyit a szőnyegen is. Ott aztán szépen eljátszol magadnak, akár egy órát is. Igazság szerint nem is játszol, hanem komoly mutatványokat hajtasz végre, csak lassan, sok ideig tart egy-egy trükk begyakorlása.
A játszószőnyeged már kinőtted, gurulva közlekedsz mindenfelé, ha pár percig nem figyelek, már az asztal alatt vagy a hifi zsinórjával játszol (itt az ideje, hogy újra baba-biztossá tegyük a lakást). A meleg napok beköszöntével a kerti pokrócon is nagyon elvagy, csak figyelni kell, hogy ne füvezz. Meg ne menj be mondjuk a kertbe. Bárhogy teszlek is le, azonnal hasra fordulsz, és rendesen kúszni ugyan nem tudsz még, de valahogy curükkolva azért mégis közlekedsz.
Mondjuk a bátyád játékaihoz. Aki felfedezte magának a féltékenységet is, mert ilyenkor visít, hogy Anya, vedd el tőle, ne egye meg! És hiába magyarázom el, hogy nem eszed meg, és hogy egy duplo sínben kárt sem tudsz tenni, akkor meg az a baja, hogy de akkor kismiklósos lesz a sín. Úgyhogy mostanában nem egyszerű a kettőtök viszonya. A múltkor meg is harapott az a kis komisz, meg történtek már hasonló turpisságok, de ezeknek igyekszünk elejét venni. És tanítom neki, hogy hogyan játszhat veled. Például szeret föléd hajolni, és gügyörészve bátorít, hogy moondjad, moondjad! – épp ahogy mi szoktuk. Meg énekelni is szokott neked. Te pedig nagyon szereted őt, mindig mosolyogsz rá, még akkor is, ha ő mostanában nem a legkedvesebb veled.

Az éjszakai alvásod továbbra is stabil, de nappal nagyon kiszámíthatatlan vagy, teljesen random módon alszol hosszra és darabszámra egyaránt. Éppenséggel nem nagyon zavar.
A vizet szereted, a medencét élvezted, esténként pedig olyan pacsálást rendezel a kiskádban, hogy fürdetés után át kell öltözni.
Most növeszted az alsó fogaidat, emiatt (gondolom) gyakrabban sírsz (mikor elkezdtem írni ezt a feljegyzést, még nem volt így), de ez sem vészes, és viszonylag könnyen orvosolható.

Az idegenekre is mosolyogsz, ha beszélnek hozzád, ezen mindenki nagyon meghatódik, és személyes sikerélményként könyveli el. Egy-egy órát voltál a babysitterrel is, azt sem bántad, jól elvoltál vele is, csak ő aggódott, hogy minden rendben van-e, hogy ilyen nyugodtan eljátszol, nem ehhez szokott.

Így rohannak el a napok, és én minden elcsomagolt babaruhát meggyászolok, mert nem tudom, hogy valaha használni fogom-e még őket, és mert annyira jó ez a kisbabás időszak. Szeretném megragadni minden pillanatát, minden göndör kacaját, babahaját, fogatlan mosolyát, főzelékes tokáját, mellkasomon elalvását. Talán nincs semmi más, ami ilyen intenzíven tanítaná az elmúlást, és ezen keresztül a pillanat megragadását. Mert minden nap egyszeri és megismételhetetlen.

Hát így állunk, kislegény. Örülünk neki nagyon, hogy vagy, és hogy ilyen jól vagy. Maradj továbbra is ilyen édes kis napsugárgyermekünk!

Hozzászólások lezárva.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum