Ikea és a nők

Tegnap voltam az Ikeában – csak egy gyerekkel, éjjáááéjjjáááóóóó – és az alábbi megállapításokat tettem a nők anyaságához kötődően:

  1. A nők, ha pici gyerekük / babájuk van, a társadalom többi tagja számára értelmezhetetlen módon meggárgyulnak. Efelől akkor bizonyosodtam meg, amikor eltöltöttem egy röpke félórát a földszinti baba-mama szobában, ahol egymást váltogatták az anyukák pelenkázás meg szoptatás céljából. És hát booorzasztó, még nekem, anyaként is hallgatni. Mint az idióták. Senki nem képes normálisan, normális hangon beszélni a gyerekével. Azt hiszed, kivétel vagy? Nem. Sőt, mondok egy durvát: én sem, pedig szentül megfogadtam, hogy nem fogok gügyörészni a gyerekhez. (Mondjuk legalább nem többesszámban élem az életem – kakikáltunk, büfikéztünk.) Ha nem is gügyörög az ember, biztos kismanócskázik vagy aranybogárkázik, meg tedd fel a lábacskád, meg szijaszija, mondjadmondjad. Figyeld meg, magadon vagy máson: egy egy év alatti babához szerintem minden anya más hangnemben beszél. És ez csodálatos és helyánvaló és szép. Tényleg. Amikor benne vagy. Csak aki nincs benne, az nem érti. De végülis ez nem is baj (bizonyos határig). Meg jó esetben egy – két éven belül elmúlik.
    Nem ide tartozik, de ha már itt tartunk, szentül megfogadtam azt is, hogy én a gyerekemmel hoch-magyart fogok beszélni, és nem fogok olyan szavakat használni, hogy hol az iszikéd (ivókulacs, innivaló – ha valaki nem tudná). Ehhez szentül tartom is magam, a gyerek szépen és választékos magyarsággal beszél, ellenben valami miatt imádja a kicsinyítő képzőket, és maga is alkot – és előszeretettel használ is – ilyen szavakat. Én persze elolvadok, amikor olyanokat mond, hogy lábikóm meg szörpike, mert annyira édes. De lehet, hogy már ez is csak egy jottányira van az iszikétől, nem tudom.
  2. A másik megállapítás, hogy a nők öltözködését alapul véve 80%-os valószínűséggel ki lehet jelenteni, hogy melyiknek nincs gyereke. (A 25-40 év közötti korosztályra gondolok). Azt nem, hogy melyiknek van biztosan, csak hogy melyiknek nincs. Az anyák másként öltöznek. És itt nem  arra – a sajnos nagyon széles – rétegre gondolok, aki tökre elhanyagolja magát, és mindig van két büfifolt a kinyúlt szoptatós trikóján, hanem arra a rétegre, aki az anyaság után / mellett / ellenére is igényesen, normálisan öltözik, ápolt és vonzó a megjelenése. Megfigyelésem szerint a férjezetlen / gyermektelen nők sokkal inkább előnyben részesítik a szexi de kényelmetlen, a divatos anyák meg a stílusos de kényelmes darabokat. Mintha jobban lenne saját stílusuk, talán mert már nem a férfiaknak öltöznek, hanem saját maguknak. Lehet, hogy itt nem is a gyerek számít, hanem már a házasság is. Melyek után a nők egy része elkényelmesedik és eltunyul, a másik része azonban magabiztosabb lesz, és elkezdi felfedezni, megtalálni önmagát. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy akinek van gyereke, van stílusa is (milyen szép is lenne), hanem hogy akinek nincs stílusa, annak másként nincs gyerekkel, mint gyerek nélkül. Vagy már nem is tudom, mit akartam mondani, csak az all in hotdog evése közben bámultam a vásárlókat és ilyeneken gondolkoztam. Aztán kértem még egy hotdogot.

Hozzászólások lezárva.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum