A hangya visszaemlékszik a télre

A kertből már megettük az idei első terméseket: a retket, az újhagymát, a sóskát.
Ideje hát, hogy megemlékezzek a télről, és a mélyhűtővel szerzett tapasztalatokról.
Jelenleg harmadáig van a nagy fagyasztó szekrény, ősszel zsúfolásig tele volt. Leggyorsabban a borsó fogyott el – igaz, nem is volt sok, de az milyen volt! Utána a gyalult tök fiókja ürült ki – két hetente ettük a főzeléket, a férjem imádja. A többi dologból még mind van egy kevés. A bab és a sárgarépa kicsit túl sok volt, legalábbis eleinte azt gondoltam, de most jó hasznát veszem, Kismiklósnak abból készül a bébiétel. Meg brokkoliból, cukkiniből, paradicsompüréből – szintén mind saját. Lecsó volt még irdatlan sok, de bejött ez a tárolási módszer: paprika és paradicsom darabolva, fagyasztva. Elkészítéskor még jegesen dobjuk a hagymás-szalonnás-kolbászos alapra, majdnem olyan jó lesz, mint nyáron.
Aztán volt sok gyümölcs is: lefagyasztottam epret, málnát, meggyet, cseresznyét, mindegyikből 6-8 kilót. Eperből biot kaptam, a málna sima termelői volt (szedés után pár órával már a fagyasztóban is volt), a többit vidékről kaptuk. Hát hogy az milyen jó dolog, januárban friss gurulós málnát enni! Mivel kis gyümölcsös dobozkákban tettem el őket, nem törtek össze, így majdnemfelengedett állapotban szinte olyan volt, mint friss korában. Télen gyakran ezekkel ettük a reggeli müzlit. Ezekből nem ettük meg még mindet, mert nekem a szoptatás miatt nem ajánlott az aprómagvas, meg hát nem is tudom, mikor kapok legközelebb, lásd az eper jó része idén elfagyott.
Úgyhogy amit eltettem, az mind jó volt, mind fogyott. Könnyű volt a tél: csak kikaptam valami félig konyhakész zöldséget, hamar volt belőle az ebéd.
Ami hiányzott, az a burgonya, fehérrépa, hagyma, sütőtök, édesburgonya. Ezekből viszonylag sokat fogyasztunk, és viszonylag nehéz itt vegyszermenteshez hozzájutni. Úgyhogy idén megpróbálkozunk a krumplival (már kikelt), a vöröshagymával (gyönyörű, a fokhagymával együtt), az édesburgonyával (10 tő, vegyes színekben). Töknek – tartok tőle – már nem jut hely a kertben, pedig idén bővítettük is. De arra van jó beszerzési forrásom, nem lesz gond.

Az sem lett igaz, hogy idén kevesebbet fogok kertészkedni. Maximum annyi, hogy a két gyerek miatt gazosabb a kertem. Ami viszont baj, hogy most a térdem miatt még nem tudok guggolni, térdelni, pedig már nagyon ki kellene ültetni a palántákat, mert a paradicsomok lassan már a kilincsig érnek, a paprikák meg már kész bokrok. Elég jó helyük van, remélem, kint is bírni fogják. Aztán lesz belőlük szépen minden finomság.

Ami a lekvárokat illeti: a sárgabarack idén sem fogyott jól, abból maradt a legtöbb. Ellenben szilvának már se híre  – se hamva. Az eper is elfogyott. Némi cseresznye és meggy van még, valami kis őszibarack, meg elég sok málna. A málna valahogy nem jött be, az tiszta savanyú, ha nincs benne egy tonna cukor – márpedig ebben nincs. Jónás így is szereti. Mert én a lekvárt már úgy rakom, hogy alig van bennük édesítés. 10 % xilit vagy gyümölcscukor, maximum. De a legtöbb már csak a la nature, 100% tiszta gyümölcs. A szilva így is édes lesz, ha kellő ideig főzik. A többinek meg nem is kell az édesség, hisz mi nem is kenyérre esszük, hanem leginkább joghurtba, müzlibe. A cukros abban túl tömény. És hiába mondták odahaza, hogy kell bele a szalicil, vagy borkősav, meg a cukor, mert azok tartósítanak. Hát nekünk a melegdunszt éppen elég. Csurig töltöm az üveget, aztán mehet a párnák alá. Én is szkeptikus voltam, de vannak két éves üvegeim, és semmi bajuk, még a színük is szép. Pedig az ég világon semmi nincs bennük, csak saját maguk.

Hozzászólások lezárva.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum