Csak egészség legyen

Néhány napja elütöttek egy járdán sétáló anyukát a két gyerekével.
Mindez a mi óvodánk előtt történt, a gyerekek fél évvel fiatalabbak, mint az enyémek. Az anyukával rendszeresen találkozom, ő veszi meg a kinőtt babaruháinkat, talán most is épp Kismiklós ruhái voltak a féléves kisfiún. Aki valamelyik kórházban koponyasérüléssel, altatásban fekszik valamelyik kórházban.
És ha erre gondolok, mindig könny szökik a szememben. Én is lehettem volna, mi is lehettünk volna. És mennyire kibaszottul jó dolgunk van, hogy mind élünk és egészségesek vagyunk, és ez nem csak egy olyan öreges lózung. És hogy az ember képes ezt egyáltalán nem becsülni, hanem minden hülye apróságon kiakadni, egészen addig, amíg valami nem történik, ami átírja a lényeget.

És ugyan erre gondoltam hétvégén is, a horvát tengerparton, ahová csak úgy leruccantunk a családdal. Mert szabadság, biztonság és megélhetés van. Hogy azt sem értékeljük eléggé, hogy boldog békeidőben, biztonságban, szociális jólétben élünk. Még. (Persze ezt sokan vitatják, de ha bejártál a világon pár kontinensen pár országot, akkor tudod, hogy így van.) És ezt elcsesszük azzal, hogy nem gondolkodunk előre, hogy nem gondolunk a következményekre. És elcsesszük azzal, hogy mindenki panaszkodik, gyűlölködik, acsarkodik. Nyilván nem mindenki, de aki igen, az a hangosabb, és ezzel azt az érzést keltik bennem, hogy valamiről lemaradok, hogy ez az ország tényleg egy rettenetes  hely, csak én elsiklok felette. (Valószínűleg törölnöm kellene magam a facebookról, mostanában az ontja leginkább a szennyet. Csak úgy szeretem nézegetni az ismerősök fényképeit!)
De sokkal inkább azt gondolom, hogy jódolgunkban nem tudjuk már, mit tegyünk. És hogy fenyegetően közel érzem azt az időt, amikor mindezt vissza fogjuk sírni.

Hozzászólások lezárva.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum