Magassarkú

Jónás előszeretettel játszik a magassarkú cipőimmel, fel is próbáltatja velem őket, tetszik neki, csodálkozva hallja, hogy én ezekben járni szoktam volt. Hát igen, két gyerekkel (és a divat változásával) kevesebbet van tűsarkú a lábamon, vagy ha igen, akkor sem vele megyek.
Így aztán szombaton hencegtem neki egy sort, hogy nézd kisfiam, anya felveszi a magassarkú csizmáját, meg a mályva szövetkabátját, anya csinos lesz, csak hogy tudd. Mert anya osztálytalálkozóra megy. Nélküled.

Egész addig jól is mentek a dolgok, amíg a városba nem értem, és belém nem jöttek hátulról. Csak így. Egyik percben danolászol, a másik percben bucc.
Személyi sérülés nem történt, de a másik autó totálkár. Én olcsóbban megúsztam.
Aztán egy órácskát ott töltöttünk a belső sávban, a bepárásodott ablakú kocsiban ülve, betétlapot töltögetve meg férjet ill. trélert várva. Ez eső szakadt, az autók körül bokáig érő tócsa, tetején az elfolyt olajok szivárványos fényével. Tízpercenként hátra kellett menni megigazítani az elakadásjelző háromszöget, mert valamelyik vadbarom mindig átment rajta.
Mire végre elhagytuk a baleset helyszínét a mályvaszínű kabátomba bevette magát a nyirok, a hajam vizes csimbókokban lógott, a magassarkú velúrcsimám átázott, kívülről pedig olaj- és sárfoltokkal gazdagodott.
Látod, kisfiam, sokkal jobban jártam volna, ha a trampli crocs csizmámban jövök. Vagyishogy: nem a cipő a lényeg.

Hozzászólások lezárva.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum