Babanapló – Jónás, 3,5 év

Hát szia Nagyfiam!

Nem is tudom, mikor írtam rólad utoljára, elszaladt az idő. Meg te is, testileg és szellemileg, lelkileg is. Nézem vissza a tavaly nyári képeket, és még milyen kis picike voltál ott, a mostanhoz képest.

A legnagyobb különbség, hogy most már a legfőbb csatorna közöttünk a beszéd. -Anya, gyere, beszélgessünk! – mondod naponta többször is. -Miről beszélgessünk, kisszivem? – kérdezem. – Hát a vulkánokról. -Hát az alagutakról. -Hát a kruppról. -Arról, hogy ha meghalunk, születnek-e utánunk emberek. Hogy a cápák megeszik-e az embereket. Hogy melyik kutyát szabad megsimogatni. Hogy az Apa kinek a hasában volt. Hogy hogy kell palacsintát sütni. Hogy miben van sok vitamin. Mikor kell a borsót elültetni. Télen miért van korán sötét. Kik és miért firkálják össze a falat az utcán. Ilyenek.
És akkor beszélgetünk. Nem mindig könnyű, mert szeretnék neked mindig őszintén és kimerítően válaszolni, de mégis a te szinteden. Meg azért sem könnyű, mert tudom, hogy a szavaimnak súlya van, ezek (is) formálják a világképedet. Például hogy aki összefirkálja a falat, rossz ember-e. Hogy mi van a halál után. Mert ugye az egy dolog, hogy én mit hiszek. De tálalhatom-e kész tényként és univerzális igazságként ezt?
Mindenekelőtt azt szeretném, hogy nyitott és gondolkodó ember légy. Hogy én megmondom ugyan, hogy szerintem, vagy az én tudásom szerint mi van, de te gondold tovább, kételkedj, tegyél fel kérdéseket, alkoss új elméleteket.
Ez egész jól meg is valósul. Múltkor például Apa magyarázta neked, hogy a Kreszben vannak a piros tiltó, és a kék tájékoztató meg mittudomén milyen táblák, de te rögtön jöttél, hogy ez mind szuper, de mi van a főútvonal sárgájával.

A Kreszre kanyarodva minden túlzás nélkül állíthatom, hogy pár nap alatt (miután kihoztunk egy ilyen könyvet a könyvtárból) magadévá tetted a táblák jelentését, de nem ám olyan slendriánul fogalmazva, hogy zebra, hanem kijelölt gyalogosátkelőhely. Meg mindkét irányból behajtani tilos. A legcukibb, ahogy az egyép veszély-t mondod. Már a könyv is kevés, az internetről követeled a többi táblát.
A sebességkorlátozások miatt kezded megtanulni a kétszámjegyű számokat is, írva is. Múltkor kérdezte egy barátnőm, hogy hogyan tanítottam meg neked a számokat. Hát sehogy. Én ugyan soha le nem ültem veled, hogy na fiam, most bármit is megtanulunk. Kaptad tavaly a Papáéktól azt a kis laptopot, azt hiszem az adta a kezdő lökést. Utána meg csak kérdezgettél, anya ez milyen szám. Mondjuk a kilométerórán. Én meg mondtam. Alap összeadásokat és kivonásokat is tudsz (tízig), mert álló nap kérdezgetsz, hogy kettő meg nyolc meg tizenhét az mennyi? Meg ilyenek. Ez időnként összeadást jelent, máskor csak a számjegyek egymásutániságát.

A szókincsed bámulatos és elképesztően választékos. Ez valószínűleg a sok meseolvasásnak és a saját normális beszédünknek köszönhető. Rendre azon kaplak, hogy ezt vagy azt annyira egyszerűen is le lehetett volna mondani, de nem, te cifrázod (Anya, innék egy korty vizet!). Azért vannak még szavak, melyeket rosszul használsz vagy helytelenül értelmezel. A legutóbbiak például:

-Anya, te vagy az ordas farkas, és megkergetsz, én meg majd jól póruljárok. (…) A farkas nem tudott elkapni, így hát malacevés nélkül elballagott.

-Anya, épp erre a zenére szoktunk így csinálni a táncon (néptáncra jársz az oviban, ami inkább zenés körjáték, mint tánc, de imádod). Látod, így kell, rogyasztunk, jobbra lépünk, balra lépünk. -Jónás, és tudod, hogy mit jelent az, hogy rogyasztani? -Hát hogy jobbra meg balra lépünk. -Neem, kisfiam, az azt jelenti, hogy egy kicsit behajlítjuk a lábunkat. -Jaaa!

A zenét és táncot továbbra is szereted, sokat hallgatunk is. Elsősorban népzenét és gyerekdalokat, aktuális kedvenced az Érik már a dinnye, de szerintem úgy százötven dalt tudsz kívülről. Olykor csak rákezdesz egyre, amit még nem is hallottam. Oviban jársz néptáncra is (focira is akartál, de aztán elment a kedved), bár az nem túl komoly, leginkább körjátékokat játszotok, de ez jó is így.

Amúgy nehogy azt hidd, hogy ilyen szuper tökéletes kis gyerek vagy (de), mert azért van itt bőven baj is. Például épp olyan érzelmi ingadozó vagy, mint az édesapád. Egyszer boldog vagy, lelkes, nyakamba ugrassz, mindenkinek szépeket mondasz és imádod az életet, a másik pillanatban kiborulsz, dühös vagy, szitkozódsz (mizéria! a teremburáját! kakifej! a kutyamegamacska!), sírsz, dobálózol. Nagyon meg tudsz sértődni, ha valami nem úgy van, ahogy szeretnéd. Én is ilyen voltam, emlékszem. De már tudom, hogy ilyenkor vagy meg kell ölelgetni téged, vagy hagyni, hogy elvonulj, megnyugodj, és utána újból rendben van minden.

Egy dolog bánt csak igazán, amivel ráadásul nem tudok mit kezdeni, mert mindent megpróbáltam már. Ez az öcséddel, Kismiklóssal való viszonyod. Alapesetben nem foglalkozol vele (nincs is még nagyon közös elfoglaltságotok), időnként nagyon kedves és gondoskodó is vagy, megölelgeted vagy figyelsz rá. De napjában számtalanszor előfordul, hogy bántod. Jellemzően azért, mert Kismiklós elvesz valamit, amit a magadénak vélsz, mert elront valamit, keresztülgyalogol valamin, stb. És ilyenkor egy pillanat alatt előugrik a dühös éned, és már hanyatt is lökted, vagy le a kismotorról, vagy irdatlanul megszorítod a kezét. Pedig mindig mondom, hogy csak szólj, és segítek, elviszem onnan, elveszem tőle, csak ne bántsd. Igyekszem veled is több időt tölteni, kettesben is. Sőt, szerintem többet foglalkozom veled, mint a kicsivel. Vagy fene se tudja. Megértem, hogy egyenlőre még nem származott sok előnyöd abból, hogy testvéred van. A kétfiús anyukák azért biztatnak, hogy hamarosan elmúlik ez, vagy legalábbis csillapodik, amint tudtok majd közösen játszani. Folytonos béke nyilván nem lesz, de most már ott tartunk, hogy Kismiklós már eleve harcra készül, így ha odamész, hogy megöleld, ő már automatikusan meg is harap. Szép kis világ. A múltkor azt mondtad, hogy ne legyen most már több testvéred. Viszont idegenekkel szemben meg úgy véded a kicsit, mint macska a kölykét. Van még remény.
//Itt hagytam abba kb két hónapja. Azóta sokat javult a helyzet. Ma már békés napoknak egész sorozatát éljük meg, és immár szoktatok együtt játszani is. Máskor meg csak eszedbe jut, hogy megöleld, vagy adj neki is egy színes ceruzát, ha te rajzolsz. És határozottan állítod, hogy nagyon szereted. Mármint Kismiklóst. Úgyhogy most nagyon boldog vagyok. //

Fizikumod hihetetlen, mindenhová mászöl, csüngsz, hintázol. Csinálunk is tavasszal egy mászókát az udvarra, mert ezt nem lehet bírni. Ráadásul az öcséd is megtanulja, már úgy rohangál a kanapé támláján, mint egy kis maki. Szeretsz utánozni, ha tornázok, emelgeted a kis súlyzót, de még csak a kalimpálás van. Viszont már megy az egy lábon ugrálás, a tyúklépés meg a pók járás (ovis eredmény). Három-négy kilométereket simán túrázol velünk, ha motivált vagy, illetve nálad van a macskád és a hátizsákod. És mindig kérded, ha erdőt vagy hegyet látsz, hogy anya, ugye majd elmegyünk oda tavasszal? Imádod a geoládászást is, genoládának hívod. A hátizsákodban mostanra állandósítva vannak a csere-ajándékok.

Evésben már visszafogottabb vagy, mint régen, kevesebbet eszel, bár az oviban dicsérnek. Kedvenced reggelire a müzli vagy a zabkása (szigorúan még pizsamában elfogyasztva), az üres spagetti, minden létező gyümölcs tonnaszámra, olajos magvak, uborka (úgy ahogy van, magában betolsz egy fél kígyóuborkát), meglepő módon a lencsefőzelék, a paradicsomos káposzta és tökfőzelék. Egyedül a borsót nem eszed meg. Inni vizet iszol – nem nehéz, nem kapsz mást. Édesség azért már előfordul otthon, de én nem veszek. Mikuláskor megbeszéltük, hogy a csomagból minden nap egy dolgot lehet választani. Na mi volt az első, amit választottál? A mandarin. Amit csak tölteléknek tettem bele, hogy jobban nézzen ki a csomag. És amit amúgy is gyakran kapsz.

Az ovis félévi fejlődési napló szerint csoportban játszol, vannak állandó társaid. Játékban betöltött szerepek: irányító, kezdeményező és alkalmazkodó. Önálló személyi kontaktust igényelsz, motivált és jó megoldásra törekvő vagy, kivárásra képes. Kapcsolatteremtésben kezdeményező, gyerekekkel és felnőttekkel egyaránt. Szövegvisszaadás kiegyensúlyozott, szókincs gazdag kifejező, beszédritmus akadozó, szöveg visszaadás pontos.

Engem imádsz, rendre idejössz, hogy anya, én téged úgy imádlak! Meg hogy Úgy szeretlek, mint egy boldog kutya! Meg ilyeneket mondasz. Ugrasz a nyakamba, bújsz az ölembe, szereted a fizikai kontaktust (nem úgy, mint az öcséd).

Apát pedig a földkerekség legügyesebb és legokosabb emberének tartod. Ha a világon bármire nem tudom a választ vagy nem tudom megcsinálni, akkor Majd az Apa, ha hazajön! Imádsz vele együtt dolgozni, szerelni, barkácsolni. Áhitattal nézed, ahogy fejen áll a gyűrűhintán, és alig várod, hogy olyan nagy és erős legyél, mint ő.

Nem mondom, jól haladsz a célod felé: egyre nagyobb, okosabb és ügyesebb vagy. Én pedig rengeteg mindent tudnék még írni, de akkor félő, hogy megint eltelik egy-két hónap, mire befejezem. Pedig lassan már négy éves leszel, azt pedig már nagyon várod (meg azt is, hogy iskolás légy), mert akkorra pedálos bicikli van beígérve. Igazi pedálos, mint az Apáé.

 

Advertisements

Hozzászólások lezárva.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum