Szóló szőlő

-... és Apa tegnap annyi mesét mondott, mint a rosta lika! – meséli Jónás az előző este történteket.
Én meg szakadok a röhögéstől.

Anya, holt terem a szóló szőlő, mosolygó alma és csengő barack?

No, én most rittyentek egyet! – rázogat egy madzaggal a kezében.

Mert az van, hogy Jónás két magyar népmesés mesekönyvet kapott karácsonyra a nagyszüleitől. Elég hamar megszerette őket, pedig még kicsinek tartottam hozzá. De hát minden este ezt kérte. Aztán mikor betegség szezon volt, elég sok mesét nézett, és hát mi mást nézett volna, mint népmesét. Meg Pettson és Finduszt. Most ezek mennek. Még életében nem látott egy Disney filmet sem (egyszer a mamája bekapcsolta neki a Verdákat,  Jónás meg kikapcsoltatta velem, hogy ez butaság), fingja nincs Szupermenről meg Pókemberről, és elkerült a mese-figura őrület is. Szerettem volna, hogy így legyen, de nem erőltettem volna. Örülök, hogy magától alakult így. És így legalább minden nap van valami röhögnivaló, az újabb beszólásain.

Advertisements

Hozzászólások lezárva.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum