Anyja vagyok

Oviban anyák napi ünnepség van délután, szedelőzködök, kivasalom a gyerek ünneplős ruháját is, várom a bébiszittert, ki van számolva az idő, nézem az órám, anyu vajon ideér-e. Aztán rájövök: hoppácska, nem is jön anyu, itt most nem Anyu lesz az anya, hanem én, és nem én adom a virágot, hanem nekem. Alig tudok napirendre térni a dolog fölött.

Ugyanez előfordul velem máskor is, például néha bevillan, amikor a gyerek anyának hív (mi  másnak hívna ugye, bár mostanában a keresztnevemen szólít vagy Jázminnak, ez utóbbit azért, mert nagyon tetszik neki a név, de legnagyobb bánatára őt nem lehet átkeresztelni rá, mert lánynév, ezért azt kérte, hogy akkor legyen inkább az én nevem, de én meg mondtam, hogy nekem már van, de attól még ha akar, néha hívhat Jázminnak is, ha az boldoggá teszi), szóval anyának hív, és ez egyrészt zene füleimnek, másrészt néha bevillan, hogy most mi a szösz van, én én vagyok, Bogár vagyok, a saját fejemben élő individuum, és nem anya. Anya az anyám, vagyis ő inkább anyu. Én meg én vagyok.

Reklámok

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum