Második

Azért ez már mindennek az alja. Reggel, miután futottam egyet, megreggeliztem, felporszívóztam, elkészítettem Jónást az ovira, aztán végre leültem kávézni és kinyitottam a laptopot. És akkor a facebook emlékező gépe feldobja nekem Kismiklós születési képét. Nem egészen értem, hogy miért, majd leesik a tantusz: a kicsinek ma van a második születésnapja.
Nagy a kísértés, hogy azt gondolja, hogy rohadt szar anya vagyok. Persze lehet, de nem ezen múlik. Azért lesz estére torta meg ajándék is, Jónás pedig már tegnap rajzolt egyet az öccsének, csak akkor még azt gondoltam, hova ez a nagy sietség, ráérünk még.

Amúgy épp tegnap gondolkodtam rajta, hogy mennyire más második gyereknek lenni. Például halvány gőzöm sincs, hogy a kicsi hány kiló vagy milyen magas, pár hónapos kora óta nem mértem meg. Jól néz ki azt kész. Fogalmam sincs, hogy hányas ruhát és cipőt hord: ránézésre választok egyet azok közül, ami van. Már másfél évesen futóbiciklizett, nagyfiúsan ugrál a kanapé tetejéről, és sajnos – hála a bátyjának – neki már két évesen szókincse a buta meg a basszus. Nála már nem foglalkoztatott a hozzátáplálás, a növekedési ugrások és a várható fejlődési lépések: egyetlen cikket sem olvastam el. Már hat hetes korában vigyázott rá más is, pedig Jónást ki nem engedtem volna a kezemből. Mégis ő a családban a kicsi, a pici, a baba, és néha csak más gyerekeket látva jut eszembe, hogy jé, már ezt is tudhatná. Hiszen nem is olyan pici, csak kontextusban. Jónást ilyenkor már olyan nagynak gondoltam. Mondjuk ettől még tudhatnám, hogy mikor van a születésnapja.

Hozzászólások lezárva.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum