Kétely

Visszaérek a futásból, beülök az autóba és hazaindulok. Gyönyörű volt az idő, az erdő mint egy festmény, süt szemből a nap, boldog vagyok. És mégis bekúszik alattomosan az érzés, a gondolat: mi értelme ennek az egésznek? Mi értelme van? Nemsokára hazaérek, a család talán épp ebédel, öröm lesz velük lenni. De mi értelme ennek az egésznek? Mi értelme, mi célja az életnek?
És nem azért, mert boldogtalan vagyok, épp ellenkezőleg: soha ilyen boldog nem voltam még. Mégis – vagy éppen ezért – érzem újra és újra feltörni a hiábavalóság érzését. Míg nem voltam boldog, míg nagy és beteljesítetlen célok és vágyak lebegtek előttem, könnyen tudtam felelni erre a kérdésre. De most, hogy már a boldogság megtalálása sem cél, mi lehet az? Segíteni másoknak, önzetlenül vagy forrón szeretni, fejlődni, tanulni, egyre tudatosabban élni – pipa. De ezeknek is: mi értelme?
A vallás adta válasz, hogy mert akkor a mennybe kerülsz, vagy magasabb szinten születsz újjá: de annak mi értelme? Vagy épp az, hogy elkerüld az ellenkezőjét: a pokolban égj vagy bogár legyél következő életedben. S kiszakadni a földről sem célom, a testetlen-vágynélküli lét sem vonz, hisz én szerelemes vagyok ebbe a kurva életbe, nincs mit tenni. De mi célból? Miért? Mi a lényege? Az út? Az út is jó, és ha nem is mindig élvezem, de megélem minden napját, a legtöbb pillanatát. Azt hiszem, kihozom belőle azt, amit ki lehet. De mi célból? Mi az értelme? Minden hiábavalóság.

Hozzászólások lezárva.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum