Mese a netbankról, az almaboltról meg a sárkányról

Hol vót, hol nem vót, vót egyszer egy leány. Ez a leány boldogan élt egészen addig a napig, amíg egyszer azt nem mondta neki a netbankja, hogy nem engedi be. Próbálkozott a leány, de a netbank egyre csak azt mondta, hogy ő bizony be nem engedi, mert a leánynak túl régi a böngészője. Sopánkodott a leány, de hát mit vót mit tenni, elkezdett egy újabb után nézni. Hát ahogy keresgél, egyszerre meg is leli, ami kell. Próbálja frissíteni, hát erre meg a böngésző aszongya, hogy ő bizony nem települ, mert régi a leánynak az oprendszere. Sopánkodik a leány, de hát nincs mit tenni, elkezdett egy újabb oprendszert keresni. Meg is találja egyhamar az Alma Bótban, töltené is le izibe, de erre azt mondja neki az Alma Bót, hogy azt bizony le nem tölti, mert kell előbb neki az Appe ID-je. Na most már aztán igazán szentségel a leány, dúl-fúl mérgibe, főleg mert nem is tudja, van-e neki olyanja. Nem baj, gondolja, csinál egyet. Úgy is tesz. Megy vissza az Alma Bótba nagy vidáman, de erre meg ott talál egy sárkányt. Azt mondja neki a sárkány, ő biza be nem engedi, míg ezt a találós kérdést meg nem oldja:  az új oprendszerhez kell az ellenőrzött ID, de ő biza az ID-t csak az új oprendszerrel ellenőrzi! De akkor a leány már olyan mérges lett, hogy majdnem megpukkadt. Törte a fejét a leány nagy busan, mi tévő lehetne, hogyan járhatna túl a Macbook-sárkány eszén. Ahogy ott buslakodik, szembetalálja magát egy öreg pc-vel. Menten felcsillant a leány szeme! Fogta magát, letöltötte a PC-re az iTunest, felinstallálta a szoftverjét neki, abba aztán belelépett, mindent leellenőrzött, úgy ment vissza a sárkányhoz. A sárkány már nem tudott mit tenni, be kellett engednie a leányt. A sárkány beengedte az Alma Bótba, az Alma Bót beengedte az oprendszerbe, az oprendszer (igaz, hogy csak két köztes telepítést követően, de) beengedte a böngészőbe, a böngésző beengedte a netbankba. Így a leány elnyerte méltó jutalmát, s boldogan élt, míg meg nem halt.

Reklámok

Duplaszülinap

Ülünk a bogrács körül tizenegyen, a hideg miatt egyre közelebb húzódunk a tűhöz, noha a nyirkos fából felszálló füst mindent beterít. Tegnap, vagyis ma reggel hatig táncoltunk, úgyhogy mindenki bágyadt, pedig még ma is fogunk.
Imádom ezeket az embereket, pedig tavaly még egy kivételével egyiket sem ismertem. Szeretem őket egyesével és együtt. Szeretem a mély és őszinte beszélgetéseinket, a közös marhulásokat, a hajnalig tartó táncokat. Hogy így, ennyien, egyesével egymásra találtunk – maga a csoda. Nagyon szar rím, de köszönöm, goa.

Uszodai statisztika

Három csoportban zajlik az úszásoktatás a gyerekeknek.

Három oktató tartja, két medencében.

A parton huszonegy felöltözött szülő ül, lábán zacskóval.

Közülük négy beszélget.

Egy olvas.

Négy az úszó gyerekét nézi.

Tizenhat a telefonját böködi.

Vízben négy szülő van.

Kettő a meleg medencében a kisebb gyerekével, az egyik én vagyok.

És kettő úszik.

 

Glamour napok

Miután a furcsa kinézető borítékról kiderült, hogy La Palma-i gyorshajtási bírságot tartalmaz, úgy döntöttünk, hogy ha szabálykövetőek nem is, legalább becsületesek legyünk. A levélben a bérelt autó fényképei és végtelen hosszú spanyol szöveg mellett két értelmezhető dolog volt: a 100 Eurós összeg és egy honlapcím, mely honlapon az adatok megadása után közölte a rendszer, hogy bingó, 50% diszkontot kaptál, fizetendő összeg 50 Euró. Úgy látszik a spanyol kuponfüzetekben vagy egy olyan is, hogy Nemzeti Közlekedési Hatóság, 50%.

Elengedés

Esetlenül lóbálom a kezeimet, nem tudok mit kezdeni velük. Nincs bennük semmi. Nincs. Bennük. Semmi. Öt és fél év után nincs a kezemben gyerek, babakocsi, kismotor, sapka, rágott kiflivég.

A szülőségről kétféle képen szoktak sokat beszélni: hogy milyen jó, és hogy milyen nehéz. Amiről nem sokat hallottam, az az örökös elengedés. Ok, a gyerekek majd kirepülnek, biztos szokatlan lesz. Arra nem számítottam, hogy addig még számtalan ilyen alkalom lesz.
Először mikor megszületik. Nincs többé has, nincs terhesség. Aztán az utolsó szoptatás. Mikor először vigyáz rá más. Mikor bölcsibe / oviba megy. Mikor reggel nem mászik már be az ágyadba.
Minden elmúlik. Sokat emlegettem ezt a nagy igazságot, de azt hiszem, csak szülőként értettem meg ilyen velejéig mélyen. Elmúlik a jó és a rossz. Elmúlik, hogy minden esténként becsempészi az ágyába a kaját, és öt percenként kijárkál. És elmúlik, hogy reggelente bekucorodik melléd az ágyba. Elmúlik a pelenkázás, de elmúlik a babaillat is. Elmúlik az éjszakai kelés, az etetőszék, a babakocsival futás, az otthon lét, a gyed, a gyes, az ivókulacs, a huszonkettes cipő, a menő hordozókendő, az előke, a délutáni alvás, a kiságy, az alvósállat, elmúlik minden.
Éppen ezért kincs minden pillanat, még a nehéz is, mert tovaillannak mint a fürge őzek, egy másodperc, és már nincs.
Visszakerestem Jónás 3 éves babanaplóját, és ezt találtam, ennél jobban ma sem tudnám megfogalmazni.
(És kell újra babanaplót írni, mert olyan jó visszaolvasni, még nekem is.)

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum