Karácsony után

Idén ősszel lemondtam az ügyvezetői pozíciómról, hogy hamarosan felvehessem azt újra, de már a saját cégemben.

Emlékszem, másfél évvel ezelőtt mennyire féltem tőle. Meg izgultam. Meg kicsit büszke is voltam, mert azért igen, titkon álmodoztam ilyesmiről régen. De a félelem volt bennem a legerősebb, az ismeretlentől és a felelősségtől egyaránt, úgyhogy csukott szemmel fejenugrásnak éltem meg. És végül minden jól alakult. Majdnem minden. De a csőd szélén álló, kiegyenlítetlen számlákkal bíró, bizalmatlanság övezte cégből sikerült másfél év alatt valami újat csinálni. Új jogi alapokat, támogatást, bizalmat, összefogást. Ennek eredményeképpen én már egy jó vastag bankszámlát tudtam az utódomra hagyni, még a véghezvitt fejlesztések és beruházások után is. De amire a legbüszkébb vagyok, az az, hogy sikerült egységet kovácsolni. Ennek csúcspontja a májusi gyűlés volt, ahol a meghatottságtól majd könnybelábadt a szemem, amikor a nehézségek ellenére több száz összefogó és pozitív ember előtt álltam. És akik akár kritizálhattak is volna, de helyette egy emberként beálltak mögénk. Mögénk, és nem mögém, mert azért ez nem egyszemélyes mutatvány volt, hanem egy öt fős csapaté, kiknek szintén nagyon hálás vagyok, mert nagyon jó és motiváló volt együtt dolgzoni, rengeteget tanultam.
Persze volt egy csomó baki is, meg szerencsétlenség, meg ellenség is – ezer emberről beszélünk, ez elkerülhetetlen – de a végén a szaldó pozitív lett, és én boldogan és emelt fővel sétálok végig az utcákon.

Aztán ősszel kicsit sajnálkozva de kicsit megkönnyebbülve is mondtam le, hogy immár a saját cégemmel foglalkozhassak. És most megint izgulok meg rettegek, nekem ez a mumusom már vagy tíz éve, és most meg kell küzdenem vele. Vagy sikerül, vagy nem, vagy elsőre, vagy nem, de ezt most muszály. Január elején bejegyzik a céget, és indul a móka. Jobban várom már, mint a karácsonyt.

 

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum