Mindenki posztolgatja a 10 évvel ezelőtti képeit (ami egyébként tetszik), emiatt én is elkezdtem visszagondolni, hogy egyáltalán mit is csinált egy évtizeddel ezelőtt. 2008-2009-ről van egy fényképválogatás a gépemen, melyet végigpörgetve kiderült számomra, hogy épp ekkor ismerkedtem meg a férjemmel, akiről még nem tudtam, hogy ő lesz az – sokkal inkább egy laza kapcsolatnak indult. Továbbá 12 hónap alatt jártam Nepálban, Indiában, Észtországban, Lettországben, Litvániában, Jordániában, Szlovéniában, Lengyelországban, Németországban, valamint több alkalommal Ausztriában, Olaszországban és Horvátországban. Elég mozgalmas életem volt, na. Volt két munkahelyem, egy, amelyiket nem szerettem, de a pénzt ott kerestem, meg egy másik, amit imádtam. Ezer hobbim és sok barátom volt. Hányattatott lakhatásom, és ha szűkösen is, de éppen elég pénzem. És éppen – kábé századszor – újra kezdtem az életem. Már ha létezne ilyen.
Most? Először is férjhez mentem ahhoz a bizonyos sráchoz 2008-ból, és még most is együtt vagyunk, meg még szeretjük is egymást, még ha elég rendhagyó is a kapcsolatunk. Jó döntésnek bizonyult. Lett két gyerekünk (ami a legszuperebb dolog az életemben), meg ház meg kert, kocsi, miegymás. Már nem utazom annyit, de azért tavaly is jártam 5-6 országban. A kinézetemről nincs mit mondani, ugyanolyan mint régen, csak egy kicsit mélyebb minden vonás. Hat éve nem dolgozom munkahelyi állásban, viszont két évig önkéntes voltam gyes alatt, és felvettem egy régi munkát is. Most pedig elindítom az első rendes vállalkozásom, melyről már épp 2008 óta álmodozom. És amely megszabadít a multik értelmetlen rabszolga-kötelékéből, és remélhetőleg lehetővé teszi azt, hogy idővel a világ bármely pontjáról, viszonylag kevés idő-ráfordítással megkeressem a megélhetésre valót.
De ha a tíz év változásait nézem, akkor nem is ezek a külsőségek a fontosak. Hanem hogy belül kivé váltam, mennyit változtam, tanultam. Sokkal több önbizalmam lett, megszabadultam a játszmáktól, a féltékenységtől. Őszinte lettem, és belül sokkal nyugodtabb. És már sokkal kevésbé igaz, hogy mások véleménye, vagy feltételezett véleménye alapján definiálom önmagam.
Még milliónyi, sok mérföldnyi tanulni való áll előttem, de én nagyon hálás vagyok az utóbbi tíz évért, nagyszerű kaland volt.
Persze olyan vagyok én magam is, mint az Instagaram fotók: csak a szépet mutatják. Én is visszatekintve csak a szépre emlékezem. Persze tudom, hogy volt sok félelem, zokogás, hiány, halál, vetélés, gyerekekkel kiabálás, éjjel a hideg szobában sírva szoptatás – de idővel ezek mind elhalványodnak, és visszatekintve már csak a szép marad meg.
