Vackor az első bében

Mindig is végtelenül untatott más szülők iskolai felvételikről (és vizsgákról) folytatott hosszas lamentálása, és ezer évvel ezelőtt megfogadtam, hogy én ebből ugyan nem fogok ekkora ügyet kerekíteni.
Maholnap hat éves lesz aJónás, úgyhogy konkrétan tavaly november óta a suli nevű lemez pörög, persze én megmagyarázom, hogy bele vagyok kényszerítve, de gondolom ezt bárki más is elmondhatja magáról. De legalább a régi emlékeimre alapozva igyekszem nem traktálni vele másokat.

Merthogy a gyerek az egyik iskolának nem elég katolikus, a másiknak nem elég német nemzetiségű, a harmadiknak nem elég helyi lakos, a negyediknek nem elég hétvéves. A támasztott szempontrendszer szerint mindég a lista végén ballagunk, valahogy senkinek nem kell az olyan, mint mi vagyunk.

Pedig a gyerek okos mint a nap, ezt bizton állíthatom (múltkor pl megkérdezte, hogy mik azok a római számok, aztán húsz perc múlva már azt is le tudta írni római számmal, amit én nem, mondjuk az 1287-et, meg simán összeadja fejben azt, hogy 133+251), ráadásul házon kívül mintagyerek, az óvónők ódákat zengenek, persze itthon nem olyan. De a lényeg, hogy van egy tök okés gyerekem, akinek örülhetne minden iskola, ehhez képest senkinek nem elég jó.

Így aztán párhuzamosan fut négy iskolában a szülőire járás, hívogató, kézenfogó, beszoktató, tökömtudja, frankón minden szombat rámegy.
De emellett valahogy megvan az a belső bizonyosságom is, hogy ahová járnia kell, oda fel is fogják venni, akkor is, ha ötszörös a túljelentkezés.

Reklámok

Hozzászólások lezárva.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum