Neodímium vagy mi

Ideáll mellém a gyerek, és közli, hogy van egy neodímium mágnese. Mondom az mi, mert még sose hallottam róla. Eleve az is gyanús, hogy ki tudja ezt mondani. Aztán kiderült, hogy tényleg létezik olyan, hogy neodímium mágnes, és ráadásul tényleg azt tartja a kezében. Da Vini learning, te csodás.

Ma egyébként officiálissá vált, hogy felvették a kiválasztott suliba, úgyhogy jó pár évre vége a sok körös iskolaválasztási kálváriának, mert a kicsi már valszeg testvér-jogon bejut.

Reklámok

Normális testű nők

Nézegetem a bikiniket a H&M oldalán, és először nem is fogtam fel, hogy mi a furcsa a látottakban. Aztán pár oldal után rájöttem: itt normális testű nők vannak! Először csak egy-egy(Barbiéhoz képest) vastagabb comb tűnt fel, aztán néhány molett lány, és  végül nem csak hogy narancsbőrt, de még császármetszés heget is láttam! Komolyan. És egyébként szépek.
Van vékony, vastag, fiatal, idősebb, tetovált, meg egy csomó mosolygós, de olyan mosolygós, hogy azt kell gondolnod róla, hogy vagy szerelmes volt a fotósba, vagy egy nagyon jó viccet meséltek neki, de olyan rendesen nevet. Klassz.

Páternoszter

Nézek ki az ablakon, első emelet, bíróság. Páternoszterral jöttünk fel, gyerekkorom óta nem utaztam rajta, hat éves lehettem, előttem van ma is az eset, Apuval jártunk a MÁV kórházban, nem tudom, mi okból. Féltem beleszállni, aztán meg ki, meg azon gondolkodtam, hogy ha nem szállnék ki, vajon átpördülnék-e a fordítón.
Késik az ügyvéd, mi díszmagyarban várjuk, félve pillongatunk az óránkra. Mögöttünk ül a felperes, második szomszédom, nem köszön, nem néz ide, pedig tavaly ilyenkor még a teraszukon söröztünk. Nonszensz helyzet, biztos nem is mennék bele, ha mögöttünk meg nem lenne háromszáz másik ember (plusz háromszáz gyerek – itt kettő fölött van az átlagos gyerekszám), akik bennünk bíznak, így hát maradunk. Egy óra késéssel hívnak be, engem meg már küldenek is ki, hogy ha tanúként is meg kívánnak hallgatni, akkor a kinti padon a helyem, míg nem szólítanak. Végül nem szólítanak. Öt órán keresztül ülök a padon, de én jártam jobban, mert a többiek bent aszalódnak a levegőtlen kis helyiségben, én meg azt csinálok, amit akarok. Már amit lehet egy üres folyosón. De amíg kitart a telefon akksija nem aggódok. Cikket írok a munkámhoz, amerikai kutatásokat elemzek és jegyzetelek le a zsebkendőnyi kis papírra, amit a táskámban találtam. Nagyon kis betűkkel kell írnom. Dél körül megeszem a szendvicsem, kiállok az ablakba, majd vissza. Délutánra már szállingóznak ki az emberek a teremből, nem bírják. Fél négykor szünet. Ítélethirdetést ígérnek, én meg vacillálok, megvárjam-e. Be kell vásárolni, holnap hajnalban indulunk egy hétre Erdélybe. Ehhez át kell venni Kismiklós személyiét is persze, épp koppra érkezett meg, anélkül nem mehetnénk. Meg ötkor bezár az ovi is. És előtte még fekete marcipánt kell vennem a cukrászkellékesnél, mert Jónás Fogatlant, az éjfúriát szeretné tortának szülinapjára. Próbáltam győzködni, hogy nekem erre nincs időm, ezt egy nap megsütni, legyen csak a feje, az könnyű, de nem, neki az egész kell, fülétől a piros zászlós farkáig. Ülök az ablakban, és látom, hogy délutánra kizöldültek a fák, kinyílt az orgona, épp mint mialatt Jónás megszületett hat évvel ezelőtt.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum