Nekem a legnehezebb

Mikor elkezdtem főállásban dolgozni, azt hittem, hogy alig van időm, olyan sok dolgom van.
Aztán beiratkoztam levelezős főiskolára: este tanulás, hétvégén suli, na ez már durva. Milyen jó annak, aki pusztán csak dolgozik.
Aztán lett egy gyerekem (plusz egy óriási ház nagy kerttel meg veteménnyel), és visszagondolva el sem tudtam képzelni, hogy mit csináltam a korábbi életemben a sok szabadidőmmel, mert az mind semmi volt ehhez képest.
Aztán megszületett a második gyerekem, itthon egyedül a két picivel a téli sötétben – na ez már hardcore. Az egy gyerekes anyukák tulajdonképpen nyaralnak.
Erre elvállaltam még egy majdnem teljes munkaidős munkát – mit nekem szimpla gyes, durván tolom.
Most meg vállalkozást indítok, egy személyben mindent, szezonális termék, nyár a főszezon, és mindkét gyerek itthon van, nagyszülők, miegymás nuku. Mondanám, hogy ennél több már végképp nem megy, és ki van zárva, hogy ennél többet lehet vállalni, de egészen biztos vagyok benne, hogy vannak, akik mindezt több gyerekkel, beteg hozzátartozóval, válás közben, és a többi csinálják. Úgyhogy amikor úgy érzem, hogy nagyon elegem van, és hogy nekem milyen nehéz, akkor mindig arra gondolok, hogy van odakint valaki, aki azt mondhatja: pfü, csak két gyerek, pfü csak egy vállalkozás, pfü, mindenki egészséges – de jó neki.

Hozzászólások lezárva.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum