A korona vírus meg én

Olyan ez a cím, mint egy általános iskolai fogalmazás. Gyerekek, hétfőre legyen mindenkinek kész!

Minthogy nem nézek és nem olvasok híreket (egyrészt elvből, másrészt mert nincs rá időm), egyáltalán semmi fogalmam nem volt a korona vírusnak nem csak a terjedéséről, de még a létezéséről sem. Egészen addig, míg egy baráti találkozón – ahová kissé rekedten érkeztem – fel nem sikoltottak, hogy úristen, te nem most jöttél haza Kínából? -De. Miért? -Hát mert ott a korona vírus, megfázásként indul, aztán karantén, aztán meghalnak. Én meg nézek, mint borjú az új kapura, aztán legyintek, már két hete itthon vagyunk. De aztán az este előrehaladtával egyre jobban elmegy a hangom (főként a hideg sörnek és a sok beszédnek köszönhetően), és rámtör a pánik. Nem is magam miatt, leszarom, ha meg kell halni, meg kell. Hanem a gyerekeim miatt. De leginkább amiatt, hogy ha még egy darabig életben is maradok, akkor is karanténban kell lennem, és soha többé nem ölelhetem meg őket. Hazafelé, éjjel egy körül lesz annyi időm, hogy végre rákeressek az interneten, hogy mi a szar ez. Addigra már alig találom a billentyűket, olyan ideges vagyok. Aztán elolvasok néhány szakértői cikket, megértem a lényeget, és teljesen megnyugszom: nekem biztos nincs ilyenem (és ha lenne is, jó esélyem lenne rá, hogy túlélem).
Ez, meg a hosszú kínai utazás az, ami mostanában a legnehezebb hétköznapokban is erőt ad. Mert tudom, hogy milyen jó dolgom van, és olyan könnyen lehetne másként is.

A másik mód, ahogy befolyásolja az életem, az a munkám. Túl vagyok egy szezonon, tervezem a következő évet, nagyon nagy fába vágom a fejszét. Hosszú tárgyalás sorozat folyamán elérem, hogy én legyek a kizárólagos forgalmazó. Még meg sem szárad a pecsét a szerződésen, mikor jön a vírus, a gyárakat hosszabb-rövidebb ideig leállítják. Az egyik gyár azonban, ahol a legnépszerűbb termék legfontosabb alapanyagát gyártják, nem tartja be az intézkedést, ezért feljelentik és végleg bezáratják. Máshol állítólag nem tudnak ilyen alkatrészt, úgyhogy a termékem megszűnik. Ennek a történetnek a végére nem tudom a tanulságot, talán majd jövő ilyenkorra kiderül.

Azt hiszem, az utóbbi negyed évemre nyugodtan rá lehet mondani, hogy made in china…

Hozzászólások lezárva.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum